Sokszor előfordul, hogy valakinek ilyen-olyan segítő módszert, terápiát, esetleg egy konkrét terapeutát, Kovács Józsefet, Nagy Erzsébetet, esetleg egy adott csoportot ajánlanak. Arra is volt példa, hogy név szerint engem és az én csoportomat ajánlották valakinek.

Mi történik ilyenkor? Gondoskodunk? Feltételezzük, hogy értjük X (akinek ajánlunk) gondolatait, vágyait és tudjuk Y képességeit, hogy majd segíteni tud X-nek? Vajon az ajánló és az, akinek ezt-azt ajánlanak, belemennek a részletekbe, rákérdeznek, hogy miért, mi fog történni, miért lenne ez jó? Szerintem aligha.

Látszólag egyszerű, valójában nagyon is bonyolult helyzet alakul ki.

Ki az ajánló? Miért pont ő ajánl? Mit tud, milyen információk alapján javasol? Kinek ajánl? Miért ajánl? Miért pont azt a személyt, módszert ajánlja? Mit vár az ajánló a találkozástól? Az is előfordul, hogy arra kérnek pl. csoportomba járó hozzátartozók, hogy ajánljak egyéni terapeutát valamelyik szerettüknek. Korábban megtettem ezt, de ma már nagyon óvatos vagyok ezzel és nem ajánlok senkit, mert nagyon bonyolult viszonyok jönnek létre az ajánlás mentén. Inkább azt javaslom, hogy igény esetén keressenek az interneten szakembert, s ha valaki szimpatikus, esetleg, akinél működik a kémia, forduljon ahhoz az, akinek szüksége van segítségre és keressen ő maga szakembert magának.

Nézzünk a jelenségre még részletesebben!

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a kérdés mélylélektani megvitatásához javaslom, hogy nézzük meg Ingmar Bergman Fanny is Alexander c filmjének azt az ikonikus jelenetét, amikor Alexander a zsidó családi barát házában Izmaellel, Áron testvérével találkozik az éjszaka közepén. Itt van a filmjelenet. (https://www.dailymotion.com/video/x36okc2, de magyar szinkronnal is megtekinthető a film a videán https://videa.hu/videok/film-animacio/fanny-es-alexander-1982-film-animacio-v6DGgT4DIlnqTDvm)

„Izmael nagyon veszélyes ember” - mondja Áron Alexandernek, mielőtt kinyitja az ajtót és bemennek hozzá. „Nem szereti az embereket és ha bedühödik, akkor nagyon veszélyessé válik.” - ezért is tartják két ajtó mögött, sok lakattal elzárva.  

Izmael ugyan utálja az embereket és veszélyesnek tűnik, mégis kedvesen néz Alexanderre, szeretne vele kettesben maradni. „Hagyj magunkra! Nem fogom megenni, bár  nagyon étvágygerjesztő”, mondja, és Áron hagyja, hogy Alexander fél órára egyedül maradjon vele. Áron távozása előtt szájon csókolja Izmaelt, jelezve, hogy valami furcsa, tabuk által terhelt kapcsolatról van szó.  Alexander nem érti, hogy a szelíd teremtésnek tűnő, androgün Izmael miért veszélyes. Amikor Izmael bemutatkozik Alexandernek, utal bibliai nevére, történetére (A Bibliában Izmael idős szülők gyermekeként született, nagy erőfeszítések árán. Ábrám és Szárai házassága gyermektelen, Szárai saját szolgálólányát, Hágárt ajánlja fel Ábrámnak. Hágár terhes is lesz, de Szárai irigységből megalázza és Hágár elmenekül a házból. Isten angyala által üzeni meg Hágárnak, hogy Izmael legyen a fiúgyermek neve, menjen vissza Ábrámhoz és Száraihoz és Isten gondoskodni fog Hágárról.) Tehát Izmael maga egy látomásból kapta nevét, amikor is Isten a következő sorsot adja neki: „Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. 1 Móz. 16.12) Izmael ezekkel a szavakkal mutatkozik be Alexandernek.

Ezért is van elzárva. A veszély vonzó, a veszélyes emberek érdekesek, talán ezért is lesz kíváncsi Alexander. (A magyar szinkron, ha valaki videán nézi meg, káprázatos: Izmael hangja a varázslatos Venczel Veráé, Áron magyarul a nagyszerű Józsa Imre hangján szólal meg.) Alexander nem érti, hogy a szelíd teremtés mitől veszélyes. Izmael megkéri Alexandert, írja le a nevét, aki ezt meg is teszi, de meglepetésére nem a saját nevét írja le, a papíron nem az ő neve jelenik meg, hanem Izmaelé. Izmael közelít, közel is kerül Alexanderhez, szinte eggyé válnak. Szóban is megerősíti, talán mi nem is két ember vagyunk, hanem egy. Ketten lesznek egy ember, talán nincsenek határaik egymás felé, szinte átáradnak egymásba. Izmael olvassa Alexander gondolatait: „Szörnyű de csábító gondolatokat hordozol. Tudod miért csábító?” - kérdezi Izmael. „Nem tudom és nem tudom, hogy akarom-e tudni.” - válaszolja Alexander. „…Furcsa kis ember vagy, nem akarsz beszélni arról, amire minden pillanatban gondolsz, halálát kívánod egy embernek. Nem én beszélek, hanem te, ne tétovázz. Megsemmisítem magam és beléd áramlok. Vigyázó őrangyalod vagyok.”

Egy intenzív találkozásnak vagyunk tanúi tehát, mondanám, ilyen intenzív egy pszichoterápiás vagy pszichoanalitikus találkozó. Két ember összezárva, intenzív együttlétben, ahol szinte olvasnak egymás gondolataiban. Egyszerre csábító és veszélyes. Nem lehet tudni, hogy kinek van szüksége kire. Alexandernek Izmaelre, vagy Izmaelnek Alexanderre. (Tartok attól, hogy Bergman pszichoanalízisre vonatkozó olyan ambivalens vágyai jelennek meg itt, amikről meglehetősen nehéz beszélni, de félő, hogy meg nem értettségből, sikertelenségből, frusztrációból erednek.)

Valószínűleg ilyen elmélyült találkozás után ajánl valaki valamilyen terápiát annak, akivel éppen találkozik. Hogy ez a találkozó valójában megtörténik-e, vagy csak fantáziában zajlik le ez a közeli egybefolyás, teljesen mindegy. Aligha a valóságban. Inkább fantáziákban, ahogyan a film is csak egyfajta fantázia, egyfajta álom. Vajon egy ilyen fantáziabeli intenzív találkozás, egyfajta efféle tapasztalat előzi meg az ajánlást? Létre jön ilyen Izmael-Alexanderére hasonlító találkozás? Nem tudom. A találkozás értelmezése szerintem azt jelenti, hogy az ajánló látja valamilyennek azt a személyt, belelát gondolataiba, vágyaiba, akinek ajánlatot tesz. Nem csak arról van szó, hogy adott pillanatban valamilyen állapotban látja az illetőt, de arról is, hogy elővételez egy terápiás találkozást és van az illető fejében egy másik állapot, amely állapotot a terápiás találkozás, esetleges kezelés, az az adott személy hoz létre a klienssel közösen az ajánló fantáziájában. Rendkívül gyorsan játszódik le ez a fantáziabeli játék. Ilyen volt, és ilyen lehet. Egyszerre jelenik meg személyes történet, jellemek, állapotok megfigyelése és egy elővételezés, ilyen állapot jöhet létre a találkozás után.

Két esetet érdemes megkülönböztetni: kérik az ajánlást, vagy kéretlenül kapja az illető? 

Az a személy, aki az ajánlatot kapja, felteheti a kérdést: Vajon miért ajánl nekem itt ez az ember valamit?  Az az állapot, amelyben most lát, tapasztal engem, vajon szánalmas, esetleg lúzernek látszom? Vajon nem az-e a lényeg, hogy aki segíteni akar, esetleg megbélyegez, esetleg rámaggat egy címkét: lúzer?

Ha az a személy, aki az ajánlatot kapja, adott esetben kérte is ezt, bízik és elfogadja azt, gondolhatja, hogy ez az illető ismer engem, jól lát, pont olyannak lát, amilyen vagyok, esetleg szenvedőnek lát, s reménykedik, hogy annak a változásnak a magja, ami nekem jót tehet, annál a másik szakembernél van, s bizalommal fordulhatok hozzá, hiszen az ajánlatot tevő pontosan ismer engem is és azt a személyt is, akihez küld (vele is történik egyfajta fentiekhez hasonló fantáziabeli találkozó, ráadásul a két találkozás egymásra vetül) . Már most az ajánlást megelőző találkozással létrejött egy olyan intim pillanat, aminek folytatása lehet az ajánlott szakemberrel való találkozó.

Aztán hogy ez az illető az adott személyhez fordul-e vagy nem, az egy másik kérdés. Tanácsot kapott, végrehajthatja, ha elhiszi, hogy jól látták őt, bízhat abban, hogy az, akihez fordulni fog, meg fogja érteni. De fantáziájában megjelenhet a kép és érzés, hogy lúzernek látják, és a lúzerség nem csak magának a segítséget kérő illetőnek elfogadhatatlan, hanem a tökéletesnek, erősnek, nyíltnak, gondoktól mentesnek fantáziált segítőnek is. A tökéletes segítő esetleg elveti a tökéletlenséget. Ezért nem fog hozzá fordulni. (milyen sok megbeszélt első interjúra nem jönnek el, milyen érdekes lenne az okok kutatása)

Ha valaki ajánlásra jön a csoportomba, mindig megkérdezem, hogy mit szól ahhoz, hogy ajánlottak neki engem vagy a csoportomat. Ha ezt a kérdést felteszem, talán nem kapok választ azonnal, de talán sikerül közelebb kerülnöm az esetleges kaotikus érzések világához. Hogyan történt az ajánlás, mik azok a lélektani folyamatok, amik hozzám vezettek?

Szóval nagyon óvatos lennék az ajánlásokkal. Azért is írtam ezt a cikket, hogy ezt (is) gondoljuk végig. Egy dolog biztos, hogy az ajánló lát valamiféle szenvedést, fájdalmat magányt, és enyhíteni akar. Jót akar. Nem csak annak, akinek megnyugvást, egy jobb állapotot ajánl, hanem mindenkinek, az egész világnak, önmagának is. Azt akarja, hogy ez az állapot: „Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát” enyhülhessen. Ha nem történik meg Izmael és Alexander találkozása, Alexander könnyen válhatna Izmaellé. Alexandernek abban az életkorában történt meg a gyűlölt ember halála, amit tudattalanul vágyott, amikor az ember még nagyon sérülékeny. Üldöző üldözötté válhat az elviselhetetlen, de nem reális bűntudat alatt.

Fel kell tenni a kérdést: Izmael tényleg veszélyes ember? Azt hiszem igen, azért van lakat alatt elzárva, mert ki tudja terjeszteni énjét, belső világát, szenvedésének konfliktusforrását át tudja másokba helyezni: igazából nem is érdeklik az emberek, hanem saját dühe szenvésnyomása alatt él. 

Környezetemben számos ilyen típusú ember: „Izmalexander” él. Sajnos azok a típusú Izmaelek, akik behatolnak mások lelki életébe, megmásítják akaratukat, lábbal taposva mások szabadságát, ezrével hemzsegnek körülöttünk, s mi tehetetlenek vagyunk. Nekik is ajánlunk terápiát, segítő szakembert.

P.S. A Fanny és Alexander az egyik legfontosabb film számomra, számos fontos üzenetet küldött nekem  jó családról, az elfogadható agresszióról, arról, hogy Áron – az otthon levő és otthont birtokló szolga, hogyan lehet a mindent mozgató és sok mindenhez értő szakember elégedett.