Úgy tűnik, hogy azok a társadalmi folyamatok, amiket a nagyvilágban tapasztalunk sokféle szinten érintik a csoportterápiás, csoportanalitikus szakmát. Egyik oldalról újra elindult egy fajta pszichoanalitikus elemzése és értékelése korunk folyamatainak (populizmus, tömeglélektan, háborús fenyegetés, a klímakatasztrófa jelensége) másik oldalon látok egy igényt, hogy saját eszközeinkkel hassunk ezekre a folyamatokra társadalmi szinten. A német Csoportanalitikus Társaság Weiss Adrienn jóvoltából értesült a CCH rendezvényről és nagy érdeklődéssel arra kérték a MACSOPE-t és a CSAKIT-ot, hogy ismertesse velük valaki személyesen is a rendezvényt képzésükben, konferenciákon. Nyelvtudásom és a csoportanalízis iránti elkötelezettségem révén engem kértek meg a feladatra. Két alkalommal volt alkalmam ismertetni a CCH-t. A német csoportanalitikusok érdeklődése nem véletlen. A német társadalom is sok kérdésben igencsak megosztott (pacifisták, szemben a fegyverkezés iránti elköteleződöttekkel, klímakatasztrófa tekintetében a türelmesek, szemben az aktívakkal, vírustagadók szemben a tudomány iránt elkötelezettekkel, a hagyományos Kelet-Nyugat, globalizáció- szemben a patrióta nézetekkel) Szó van arról, hogy esetleg hasonló rendezvényt szerveznének Németországban, illetve városi csoport két alkalommal már létre is jött.

Két alkalommal adtam elő.

Március 11-én ismertettem a Német Csoportanalitikus képzés (Akademie für Psychoanalyse und Psychotherapie e.V. ) egy moduljában csoportanalitikus hallgatókkal a Civil Csoport Hétvége intézményét, lényegét, módszertanát. A képzés keretében Weiss Adrienn-nel közösen ismertettem a kis-, közép és nagycsoportok elméleti hátterét, a Pszichoterápiás hétvége hagyományait, illetve a harmincas évek tradícióit is. Beszámolómat az alapító stáb hét tagjának feltett kérdésekre adott válaszokkal illusztráltam, illetve ezen válaszokra alapoztam:

• Mi volt a CCH indításának az oka, miért volt fontos létrehozni?
• Mi volt a válaszoló személyes közreműködése?
• Mennyire váltotta be a reményeket a rendezvény, mik a tapasztalatok?
• Elégedett -e a rendezvénnyel a válaszoló?
• Mik voltak a személyes élmények?
• Hogy látja a válaszoló, mi lesz a CCH jövője?
• Mit üzen a válaszoló a német csoportanalitikusoknak?

Nagyon meglepődtem azon, hogy a válaszolók, mennyire másképp látják a CCH-t. Még mindig tart a válaszok értékelése, összefésülése.

Március 11-én abban a blokkban adtam elő, aminek a címe: Csoportanalízis társadalmi kontextusban, nagycsoportos folyamatok, társadalmi folyamatok, csoportanalízis politikai téren.  Érdekes volt, hogy az előadásom előtt péntek este Angela Mauss-Hanke adott elő.  Az előadásának a címe: Gondolatok Freud írásairól a kultúráról és a társadalomról, Kortárs írások a háborúról és a halálról, Tömegpszichológia és az én-analízis.  Az előadás azért volt nagyon érdekes, mert szinte teljesen azokat a kérdéseket feszegette, amit Bokor László által írt, kiadóm által kiadott Társadalom, trauma és a szelf viszontagságai c. könyv is tárgyalt. Az is érdekes volt, hogy mennyire Freud központú volt az előadás, másrészt milyen elmélyült anyagot adott elő az előadó. Nekem úgy tűnt, hogy a közelmúlt irodalma nem jelent meg az előadásban. A Társadalom, trauma és a szelf viszonttagságai című könyv az ide vonatkozó kortárs irodalmat magas színvonalon mutatja be.

Jómagam szombat délelőtt adtam elő. Nagyon nagy volt az érdeklődés a jelenlevő német és svájci hallgatóság körében. Egyrészt érdekelte őket az illiberális, autokrata magyar államforma, az, hogy hogyan lehet ezt kibírni, másrészt nagyon sok kérdést tettek fel a CCH rendezvénnyel kapcsolatban is. Őszintén gratuláltak ahhoz, hogy ilyen rendezvényt a magyar pszichoterápiás szakma meg tud szervezni.

 Május 12-14-én a D3 G Tagung szekcióelőadásában ismertettem már működő csoportanalitikusoknak az előadást. Itt is nagy érdeklődését és szimpátiát tapasztalatam. Szívet szorító volt az, hogy egy-két magyar gyökerű résztvevő (már magyarul nem beszélnek) elmondta, hogy megszakították a hazai rokonokkal a kapcsolatot és tagadják magyar gyökereiket Németországban, a NER és Orbán okozta szégyen miatt.

Minden esetre a D3 G Tagung egy olyan konferencia volt, amit Münchenben tartottak péntek-szombat-vasárnap. Előadások, taggyűlés és nagycsoportok tarkították az eseményt. Rendkívül magas szintű előadásokat hallhattunk a háborús lélektanról, a megosztottságról. Egy osztrák kolléga Ukrajnában tartott csoportot (nem csoportanalitikus csoportot) az ő tapasztalatai is nagyon érdekesek voltak. Egy idősebb csoportanalitikus kolléga tinédzserekkel végezett analitikus csoportjáról való beszámolója is nagyon izgalmas volt. Számomra az volt szimpatikus, ahogyan az LMBTQ témát nem elvontan, hanem személyekhez kötve tárgyalta. A német tinédzserek kb. negyede nem bináris módon definiálja saját szexuális orientációját. (Várom az előadások leírását, érdekes lehet szerintem az érintett szakembereknek)

Három nagycsoportot rendeztek, amik közül két alkalommal voltam jelen.

Két nagycsoporton vettem részt. Sok volt a hasonlóság, és sok volt az eltérés a C.C.H. és a Pszichoterápiás Hétvége nagycsoportjai között. Mégis talán inkább több volt a hasonló, mint az eltérő.

A csoportnak fontos volt, hogy azt érezze, hogy jó, hogy jó ide tartozni. Elfogadja az eltéréseket, megértő és elfogadó. Hangsúlyosan megjelent a háború és az ökokatasztrófa témája, hogy nagy a tehetetlenség és aggodalom, hogy mi lesz az unokákkal és a gyerekekkel, milyen jövő vár rájuk. Megjelent a ti és mi, pacifisták, illetve fegyver és védekezés pártiak kérdése. Elmondták, hogy ők Nyugaton a közelmúltig abban a tudatban éltek, hogy a pacifizmus érték, fontos érték ott voltak a húsvéti atomfegyveres ellenes tüntetéseken, s ma azt látják, hogy a pacifizmus nem feltétlenül érték.

Megjelentek a személyes történetek is.

Pl. a rákos gyerekét a járvány alatt onkológiára vivő apa esete, akinek a csoportszobája COVID alatt a távolságtartási kötelezettség miatt túl kicsi volt ahhoz, hogy minden tag tag maradhasson a csoportban és neki szelektálni kellett, el kellett küldenie néhány tagot. Vagy a korábbinál a járvány alatt sokkal több alkoholt fogyasztó terapeuta, aki nem használt maszkot és fogadta a pácienseket a COVID kezdeti idejében, amikor még nem voltak egyértelmű utasítások.

Megjelent és hangsúlyos szimbólum lett a berlini Kaiserdamm sugárút, ami régebben Kelet és Nyugat Berlint kötötte össze és az alatta levő csatornahálózat annyira elhasználódott, hogy a 8 sávos utat le kellett zárni. A hatalmas sugárút csöndes lett, kiürült, az autók a kis utcában próbálnak áthaladni. Az a csoportanalitikus, aki ezt a szimbólumot behozta a csoportba, ott lakik, nap, mint nap meglepődik azon, mennyire elcsendesedett a korábban zsibongó hely. Ez a szimbólum egyszerre jelzi a bajt, az elhasználódást és az öregedést, egyszerre azt, hogy beavatkozással a kreatív emberek pont úgy segítenek, ahogy a kardiológus segít az elzáródott erek esetén. Oldalt talál áramlási pontot mert élni kell.

Érdekes élmény volt az, ahogy az állatok is megjelentek, Pl. egy német család befogadott ukrán menekülteket, akik magukhoz vettek egy kutyát és aztán tovább álltak. Ők elmentek, a kutya maradt.

Nagyon érdekes volt számomra az, hogy kialakultak szerepek. Sokszor azt gondoltam, hogy egy -egy megszólaló olyan szerepbe kerül, mint otthon, a CCH, vagy Pszichoterápiás nagy csoporton Andrea, Zoli, Gyuri, Emőke, vagy mondjuk én.

Az különösen érdekes volt, hogy itt nem, vagy alig voltak csöndek, sokszor egymás szavába vágva szólaltak meg emberek. Sokkal fegyelmezetlenebbeknek tűntek a német csoporttagok, mint mi, magyarok.

A két vezetőnek csak egyike ült a belső körben, a másik a második körben volt.
A legkülönösebb az volt, hogy az egyik csoporttag a második nagycsoporton megemlítette, hogy a férfi csoportvezető zsidó, s hogy ez itt Münchenben milyen fontos és nagyszerű dolog. A csoportvezető elmondta, hogy az, hogy az ő zsidósága nem nemzetiség vagy vallási kérdés, hanem sokkal inkább viszony/kapcsolat.

Ennek nyomán felmerültek a második világháború emlékei. Előtte szó volt arról, hogy sosem gondolták azt, hogy újra háború lesz. Megjelent egy náci nagypapa aki elég erőszakos és mogorva volt, meg megjelent egy másik apa, aki már meghalt rég és a lánya Tel-Aivból hozott földet a sírjukra és így próbált megbocsátani, pedig az apa a szerb partizánokkal harcolt, de németként súlyos felelősség terhelte őket. Tehát a sír földjéből vitt Izraelbe, míg Izraeli földet vitt szülei sírjához. Így próbált megbocsátani. Ugyanez a hölgy beszélt az egyik bevezető előadásban arról, hogy látott Dél-Afrikában egy posztert, amire az volt írva, hogy minket semmi el nem választ, a képen pedig egy pad volt, amire az volt írva, hogy csak fehéreknek.

Fontos volt még, hogy elhangzott, hogy Németországnak szüksége van olyan nem demokratikus referenciákra, amiknek ellenében fogalmazhatják meg magukat demokratiks formációként. Itt talán hazámra gondolhattak.

Nagy élmény volt nekem ez a kapcsolat és köszönöm azoknak, akik felkértek.