Amikor borderline páciensekre gondolok, úgy képzelem el a szenvedőt az univerzumban, mint egy olyan bolygót, aki az elhagyás, magára hagyottság, az egyedüllét, a magány, a halál, a félelem masszájából összeállt fekete lyuk vonzó súlypontja körül kering és attól tart, hogy ez a fekete lyuk véglegesen beszippantja és ő megsemmisül.  

A hozzátartozó ebben a modellben a szenvedő páciens bolygója körül kering, mint egy hold és egyetlen feladata az, hogy védje és óvja az általa szeretett személyt a bezuhanástól.

Mik is a kihívások, és mik lehetnek azok a módszerek, amikkel, ezek a kihívások kezelhetők?

1. Végtelen kiszolgáltatottság versus  végtelen szeretet A kiszolgáltatottság és az szeretet az lapjai ennek a kapcsolatnak. Igazolni kell, hogy van szeretet, hogy te és a hozzátartozód/partnered tud szeretni ezzel csillapítva a kiszolgáltatottság érzését. A páciens ki van szolgáltatva annak, hogy nem tudja szabályozni dühét, destruktivitását. A hozzátartozó pedig a páciensnek van kiszolgáltatva. Ebben a kontextusban egyáltalán létezik-e olyan dolog, hogy szeretet?  Ez van kockára téve, azt kell bizonyítani, hogy igen, létezik. Ez a szeretet valami olyasmi, mint amit a költő mond*: az ember hálás lehet ezért, azért, egyszóval mindenért. Ez a szeretet sok egyéb érzéssel van vegyítve, színezve: sajnálattal, csodálattal, dühvel, csalódottsággal izgalommal, szenvedéssel, önfeláldozással. A bolygó, amit meg kell mentened messze fentről szerethetőnek tűnik, távolról otthonosságot ígér, hiszen a személy, aki körül keringsz elbűvölő, tehetséges, szerethető. Sokat ígér, de keveset ad. Itt nincs kérdés, vagy mégis, kérdés, hogy tényleg ez a szeretetteli kapcsolat?
2. A szeretet sokszor őrült szenvedélyek formájában nyilvánul meg. Ismerősek ezek a szenvedélyek? Hullámoznak, akár az óceán. Néha térd alattig ér a víz, néha a hullám habja úgy ragad el, hogy majdnem megfulladsz. Féltékenység, tettlegessé fajuló küzdelem, halálközeli veszélyek, aztán a veszélyek elmúltával egyfajta nyugalom, megbékélés, ami túl sokáig nem tart. Kérdés: kellenek ezek a szenvedélyek? Miért van neked ezekre szükséged, ha választhatóak ezek a viharok és nem szülője, vagy gyermeke vagy a borderline hozzátartozónak. Unalmas lenne az életed nélkülük?
3. Nincs saját életed, terólad úgy nincs szó, hogy azt észre sem veszed, sokáig nem vagy tudatában, hogy nem a saját életedet éled, hiszen holdként keringsz egy bolygó körül. Amikor egy viharban óvod a hajódat a rajta utazók tengerbe zuhanásától, minden erődre szükséged van. Hiába mondod el, hogy figyelsz, szeretsz, jót akarsz, sokszor azt vágja a fejedhez, hogy nem teszel meg eleget, nem érted, nem láthatod, nem látod, azt hiszi, nem is érdekel téged a vihar félelme, feszültsége, miközben neked mindkettőtökre vigyáznod kell. Mi lehet a megoldás? Élni annyit jelent, hogy érezni, gondolkodni, kommunikálni, mozogni. A feszültségben sok érzés nem kerül átélésre, sokszor nem tudod, hogy miben vagy. Jó néha elvonulni, kicsit egyedül lenni, és feltenni a kérdést: Mi is történik velem? Hogy vagyok? Mi történik énbennem?
4. Úgy vagy fontos, hogy nem vagy fontos. Amikor minden erőddel tolod, távolítod hozzátartozódat a fekete lyukba való bezuhanástól, át tudod érezni erődet, fontosságodat, azt, hogy adott körülmények között életet tudsz menteni. Néha érezheted azt, hogy hú de, jó, megmentettem, de ne feledd, igazából nem a te pályád, nem a te életed. A kérdés, amin gondolkodhatsz: hogyan adsz felhatalmazást arra, hogy mellékszereplő legyél? Miért nem tartod magad értékesnek? Persze a választ a kapcsolat úgy adja meg, hogy a fekete lyukkal kokettáló személy téged, a küzdőt folyamatosan leértékel, pocskondiáz, hogy eszedbe ne jusson, hogy vagy annyira értékes, hogy egy normális kapcsolatot is megengedhess magadnak. 
5. Magány. Igazából magányos vagy ebben a kapcsolatban. Ezt a magányt sok erő hozza létre és sokféle utat kínál délibábként szemed elé. Ezek a víziók olyan képek, amik nagyon messze vannak, úgy, mint a szomjúság sivatagában az oázis víziója. Magad vagy. Hiába van benned szeretet, hiába van benned hála a néhány vidám jó pillanatért, saját érzéseidtől a viharok másodpercek alatt eltérítenek, s olyan idegen érzésekkel telítődsz, amik nem a tieid. Megoldás: fontosak a barátok, rokonok támogatása, fontos lesz a munkád, mi több, könnyen lehetsz munkamániás, mert a sok kudarctól égető szükségét érzed a sikernek, elismerésnek, jó szavaknak. 
6. Radarozva vagy, ami eléggé félelmetes. Hozzátartozód sokszor jobban „tudja”, hogy hogyan vagy, mint te magad. Legalábbis ezt mindketten elhiszitek. Tényleg ez történik? Nem arról van szó, hogy ő definiál, ő hoz létre érzéseket tebenned? Jókedvűen hazaértél, nem aggódtál, aztán aggódsz, nem féltél, aztán mégis félsz, nem voltál egyedül s mégis magadra maradsz. Mi a megoldás? A távolságtartás, az, hogy nem rögtön reagálsz, hanem elszámolsz magadban ötig, tízig, lehetővé téve annak átélését és megfogalmazását, hogy hogy vagy. Fontos, hogy érzéseidet ne csak átéld, hanem el is tudd mondani. Sok hozzátartozó nem gondolja azt, hogy ennek bármi értelme lenne, de ezek az első lépések ahhoz, hogy a kapcsolat kapcsolattá váljon. 
7. Csábító ígéretekkel van tele a padlás. Igen, az az ígéret, hogy ha te változol, ő is változik, ha meglesz ez, vagy az, minden másként lesz. Ha állása lesz, megjavul, ha elköltöztök megnyugszik. A legnehezebb feladatod annak belátása, hogy nem rajtad múlik, illetve a borderline viharokban nem lehetsz „valódi, végleges” megmentő. Ami segít, annak belátása, hogy jogod van a boldog életre, s ennek megvalósításához is minden jogod megvan. Ha nem gyermeke vagy szülője a vagy a bezuhanástól rettegő hozzátartozónak, és nincs remény a terápiára, nagyon át kell gondolnod és meg kell tenned a szükséges lépéseket. Nem könnyű feladat. Ha nem vagy klinikus vagy pszichoterapeuta, nem rendelkezel azokkal a képességekkel, amik szükségesek a változtatáshoz, legjobb, ha terápiába mész, ha terapeutaként vagy része, egy ilyen kapcsolatnak, akkor plána.
8. Hiába a zaj, nincs kommunikáció. Az űrben távol mindentől nem terjed a hang. Zajkeltés folyik, de senki nem hall semmit. A kommunikáció hiányának szürreális élménye úgy alapvető, hogy a felek észre sem veszik azt, hogy nincs kommunikáció.

A hatékony megoldás kemény, nehézségekkel tűzdelt, hosszan tartó pszichoterápia és kezelés. Például áttétel fókuszú pszichoterápia (TFP), dialektikus terápia, sématerápia, stb. Ez azonban nem a te döntésed, a változás nem a te kezedben van. Hiszen a rettenet fekete lyukától el lehet távolodni, és kiderülhet, hogy nem bolygók, hanem kapcsolatra vágyó, sérülékeny és törékeny emberek vagytok mindketten. „Milyen szép ez a fa! Milyen jó veled! Milyen nehéz ez, vagy az. Ez történt velem. Mi történt veled? Ez jó, ez rossz. Én ezt tanultam. Látod, ez nem megy nekem, milyen jól csinálod ezt! Szükségem van rád” -ilyesmi mondatok nincsenek egy borderline kapcsolatban, pedig erre vágyik mindenki.

*Pilinszky János: Az ember itt