- A koronavírus okozta stressz és szorongás a mentális betegek állapotát rontja.
Mindenki nehezen viseli a bezártságot, de a pszichiátriai beteg számára ez különösen nehéz időszak. Hogy pontosan hogyan, mit történik, hogy alakul a betegek állapota pontosan, a későbbiekben fogjuk megtudni. Egy dolog valószínű a betegek kiszolgáltatottabbak; intenzívebb és gyakoribb terápiára szorulnak egy olyan időszakban, amikor az amúgy is túlterhelt ellátás kapacitását központilag csökkentik. (pl. a rendelési idő rövidebb, mint korábban)
- Az orvos és ápoló biztonsága, túlélése és jólléte kulcskérdés
Nem csak azért tapsoljuk meg az egészségügyi dolgozókat, mert beteget kezelnek és látnak el, hanem azért is, mert a hiányos védőfelszerelések közepette életüket kockáztatják nap, mint nap. A biztonság nem lila köd számukra, A védőfelszerelés jár(na) nekik. Megkapják, nem kapják meg? Nem tudjuk.
- Elvek és prioritások tisztázása nélkül a rendszer működésképtelen.
Mi a fontosabb, a fertőzés megállítása, vagy pl. egy relapszus megelőzése? Milyen elvek szerint működik az egészségügy a pszichiátriában? Adható, adott esetben ad hoc módon kipréselt szolgáltatás (pl. bezárt pszichiátriai osztályon egy személyes intézményként működő fiatal pszichiáter áll a vártán s fogadja a betegeket, holott az intézmény ezt nem kéri tőle) vagy a szükséghelyzetben szakmai és humánus elvek mentén a méltóság és a betegjogok tiszteletben tartásával definiáljuk minimál ellátás legfontosabb elemeit (gyógyszerfelírás, orvos beteg találkozó az interneten, telefonos segítségnyújtás, stb) és erről megfelelő módon tájékoztatják a betegeket. Fontos, hogy erről nem parancsuralmi módon, hanem meghatározott keretben legyen egyeztetés. Az egyeztetés és dialógus macera, egyszerűbb a realitás a parancsuralom.
- A pszichoterápiába járó beteg nem terheli fölöslegesen a rendszert. A betegjogokat figyelmen kívül hagyó ellátási rendszer nem biztosít pszichoterápiás ellátást azoknak sem, akik arra alkalmasak lennének, és járna is nekik. Ebben a vészhelyzetben derül ki, hogy a pszichoterápiában részesülő betegek nem, de az azon kívüli szorongó, paranoid, egyéb betegségben szenvedő beteg jelentősen megterheli a sürgősségi ellátást. Érdemes kalkulálni. Mi mennyibe kerül? A pszichoterápia, vagy pedig a kockázatot jelentő kiszolgáltatott, de akár veszélyeztethetővé váló pszichiátriai beteg. A német egészségügy vélhetően azért is küzdött meg jobban a fertőzés kihívásaival, mert 83 milló lakosból egy időben 3,5 millió jár pszichoterápiába, ami önreflexióval és fegyelmezettséggel vértezi fel azokat, akik igénybe veszik.
- Az adatok birtoklása alapkérdés. Az adatok birtoklása hatalmi kérdés.
Ki birtokolja a pszichiátriai betegek járványügyi adatait? Tudja-e a pszichiátriai ellátásért felelős szakmai kollégium, illetve egyéb grémiumok, hogy mi történik a terepen? Ki kinek szolgáltat adatot? Akié az adat, annak van lehetősége hatékonyan beavatkozni? De vajon aki rendelkezik az adatokkal, az ért a pszichiátriához?
- A hajléktalanná váló pszichiátriai betegek kezelése és sorsuk rendezése létfontosságú.
A mentálisan beteg hajléktalan könnyen megfertőződhet és lehet fertőzési gócpont. Vajon mi a hatékonyabb? 10-13.000 hajléktalan megfelelő „szálláson” (emberhez méltó, ahonnan nem menekülnek el) való tartása, vagy mondjuk annak a 20-30.000 embernek a kezelése, akiket megfertőznek?
- Az IT technológia kínálta lehetőségek gyógyító ellátásba való integrálása folyamatos feladat.
A törvényhozók és az érdekeltek hosszú időn keresztül nem rendezték jogilag az IT technológia egészségügyi rendszerbe történő integrálását. Évek lettek volna ennek rendezésére. Most ez a technológia lehetővé tette volna sok ezer ember megfelelő terápiáját. Adható néhány helyen, de az, hogy a beteg felhívja a rendelőintézetet, és ott egy skype vagy egyéb internetes orvos-beteg találkozóra kapna időpontot jogilag rendezetlen és ezért lehetetlen. A 2020. április 29-i 157/2020-as kormányrendelet azt igazolja, hogy ezt leckét a kormány végre megtanulta, és az egészségügy részévé tette a telemedicinát. Ez igazán nagyszerű hír.
- A pszichiátriában korosztálybeli ellentétek feszülnek, amiknek vannak következményei.
Jelentős különbség az idősebb és fiatalabb szakemberek között, a tekintetben, hogy a fiatalabbak otthonosabbak az IT technológiában így jobban ismerik annak lehetőségeit, de nincsenek hatalmi helyzetben, s nem tudják ezen ismereteiket terjeszteni.
- A sürgősségi ellátásban dolgozó orvosokat képezni kell a pszichiátriai rendellenességekkel kapcsolatban.
A sürgősségi osztályokon jelentősen megnőtt a mentális betegforgalom. Az ott dolgozó máshonnan átvezényelt belgyógyász, vagy urológus nem feltétlenül van képben a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatban. Ez terápiás tévedésre ad esélyt.
- Elengedhetetlen az orvos-beteg kommunikáció hatékonyságának fejlesztése.
A koronavírust nehéz érteni. Nem biztos, hogy az orvos és a beteg jól érti egymást. Nem csak az orvosoknak kell fejleszteni magukat abban, hogy megértsék a betegeket, de a betegeknek is fejlődniük kell abban, hogy jól fejezzék ki magukat állapotuk kapcsán.
- A bizalom és együttműködés elengedhetetlen.
Parancsszóra senki nem csinál semmit szívesen. Ugyan lehet, hogy hatékony orvosokat, ápolókat olyan munkák elvégzésére kényszeríteni, ami nem feladatuk. Lehet, hogy rövid távon végrehajtják a parancsokat, de bizalmuk sérül (pl. folyamatos költözésnél az orvosnak és ápolónak kell szállítani a bútort. ) Persze kérdés a hogyan tovább. Azt mondja az egyik kerületi gondozó vezető pszichiátere, hogy hiába írja meg a tájékoztatót a rendelőintézet honlapjára a honlap kezelő software-es csak hónapok után rakja ki, ha kirakja egyáltalán azt, hogy a koronavírus alatt mi a minimumellátás, hogy változott a rendelési idő. A software-s megteheti ezt mint egy birodalmi lépegető, aki senkinek nem tartozik elszámolással.
- A kormányzat nem tekinti még mindig partnernek az pszichiátriai és pszichoterápiás szakmát
El kéne dönteni végre, hogy a tudományosan képzett orvosi, klinikusi szakmával partnerségben akarják a mind nagyobb terhet jelentő lelki betegségeket kezelni, vagy hit és pártállás alapján. Mintha a középkorban lennénk, amikor nem az ész, tudomány és logika a vezérelv, hanem a hit és a babona. Ez azonban nem csak a kormányzati oldal sara. A pszichiátriai és pszichoterápiás szakma passzivitása, nulla lobbi ereje, képviselőinek kormányzattal való tárgyalásképtelensége olyan kihívást jelent mind a szakmának, mind az ellátottaknak, amire előbb utóbb reagálni kell tanulással, önfejlesztéssel, megfelelő társpartnerek kiválasztásával.
