Nézem az újszülött unokák, gyerekek képeit, amiket a mellettük levő nagymama, nagypapa, anya, apa oszt meg a facebookon.

Csupa öröm! Az élet él és élni akar, van ok ünnepelni! Nagyszerű és csodálatos esemény egy új jövevény érkezése! Ha egy kicsit tovább gondoljuk, felmerül a kérdés, tudja-e a nagymama, nagypapa, szülő, mekkora adósságot hagy arra az újszülöttre, akit itt mutat be? Ő, és honfitársai sodorják adósságba a gyereket. Nem csak a diktatúra adósságára gondolok, ami önmagában tetemes, hiszen a diktatúra kiépítése a mi és honfitársaink (itthon és külföldön), családjaink pénzéből folyt, folyik, de a diktatúra fenntartása is pénzbe – csilliárdokba- kerül. A diktatúra lételeme az, hogy elvesz, nem csak pénzt, hanem gátolva az egyénben levő képességek kibontakoztatását: tehetséget, alkotó erőt, kreativitást. Az autokrácia félelemmel és szégyennel- eltiporja az alkotó munka csíráját, ami hatalmas adósságot jelent mindannyiunknak. Gyötrelmes adósságot. Hatalmas adóssága a posztoló nagymamának, nagypapának, apának, anyának az, hogy ez a gyerek szégyenben fog felnőni. Semmit nem tettek a szégyen érzésének enyhítéséért. Ma szégyen magyarnak lenni külföldön, szinte mindenütt. Ha elutazik Európába és NER ellenes lesz a fiatal, hamar észreveszi, hogy nem szeretik a magyarokat, nem szekunder, hanem primer szégyent él át, ha meg NER-es, és része a diktatúra klientúrájának valamelyik szülője, vagy rokona, esetleg önmaga révén, akkor olyan félelmet és undort táplálnak belé a liberális Nyugat ellenében a diktátor pribékjei, ami kordon alatt tartja őt akkor is, ha kiutazik a vágyott országokba. (Az Eiffel -tornyot, a Kölni Dómot, a Colosseumot, az Akropoliszt, Prágát, Barcelonát stb. látni kell). A kordon ott lesz benne külföldön is, meg itthon is.

Konkrét adóssága a diktatúrának, hogy 500 Ft-os EUR árfolyammal leértékelik őt is, és a munkáját is, ahogy minket is leértékelnek most ótvaros diktatúránk miatt. Szóval nem lesz jó élete, ő nem fogja megtapasztalni azt, amit mi megtapasztaltunk 89-90-ben, a kilencvenes években, hogy nagyszerű érzés volt magyarnak lenni. Akkor volt okunk örömre. Ez a gyerek, valószínűleg el fog vágyódni és jó eséllyel el is megy innen.

Ma Magyarországot az EU-ban leírták, és persze a legtöbben itthon is leírták, nem lesz itt semmi.

Nagymamák, nagypapák, szülők, mi hoztuk létre ezt a diktatúrát az aktív semmittevéssel. 250 ezer Ft-ért, 500 ezer Ft-ért, 1,2 milló Ft-ért , egy egyiptomi nyaralásért először csak elvégeztetek, elvégeztünk egy-egy munkát, amit nem is akartunk, aztán nem szóltatok, nem szóltunk akkor, amikor szólni kellett volna, pontosan tudjuk, melyik volt az a pillanat, amikor alá mentünk, amikor beilleszkedtünk, aztán meg nem akartunk konfliktust- kinek kell a veszekedés(?) , most mit szóljak (?) , kinek szóljak (?) - aztán egyedül maradtatok, maradtunk, nem lassan, hanem gyorsan, hónapok alatt belefásultunk, beleszürkültünk a küzdj, vagy menekülj feszültségébe. Elfogadtuk. Szar ország lett az országunk, egyre többet panaszkodunk, vagy jó esetben viccet csinálunk abból, ami miatt sírni kéne. Pl. az elit azon üzenetét, hogy  vállalkozók profitéhes gazemberek, mindenki elfogadta. Most ostoba számlázási programokkal telik az időnk. A számlaíróknak is és a számlára várakozóknak is a konferenciákon, amikor mi számlát írunk azért, mert bűnözőnek tart minket nem csak a diktatúra, hanem a nép is. Pedig a vállalkozókat meg kéne becsülni, mert  ők a legnagyobb magyar munkáltatók, ők azok, akik munkát adnak. Szóval, amikor valami nem tetszett, lenyelted, nem mentél el képviselődhöz, nem küldtél e-mailt az országgyűlés elnökének, amikor a lányod méhébe nyúlkált.(Mi lett volna, ha mondjuk 2 millió e-mailben tiltakozunk? Nem tettük. )

Két generáció múlva, akkor lesz itt jobb! Ezt mondják sokan; én nem. Ez azt jelenti, hogy gyáván, tehetetlenül azzal a gyerekkel végeztetik el a piszkos munkát, aki mögé most bebújnak azok, akit itt a közösségnek jó érzéssel bemutatják a gyermeket. Bebújnak mögé. Csináld meg te! Nekik, a gyereket bemutatóknak volt jó is az életetükben. A gyereknek itt nem lesz jó. Valószínűleg elmegy, ahogy korábban írtam, ha  a szülők, nagyszülők ki tudják fizetni a képzését. A másik alternatíva pedig, hogy "Majd ő-  ő majd megcsinálja." Évszázadok óta ez a duma minálunk. Oda bújnak, oda bújtok mögéjük, nem tudjátok, hogy őt is felemészti majd a félelem, a lavírozás: a diktatúra és a feudalizmus ereje.  Pont olyan életük lesz, mint nekünk.  És akkor a klíma katasztrófáról még nem is beszéltem. Ez a mi művünk, ez a mi közös alkotásunk, ezt hagyjuk rájuk: feladatokat, adósságokat, vállalhatatlan tradíciókat.