a 2019. május 2-i Magyar Narancsban, hogy „Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki a nagyapám alapján ítél meg. Javasolom, hogy ítéljenek meg az alapján, amit mondok és teszek.”

Ezt egy olyan interjúban mondja, ahol másutt részletesen foglalkozik azzal, hogy mit is jelent egy nép identitása, egy vidék identitása, mit jelent európainak lenni. („Európa értéke abban rejlik, hogy 70 év alatt sokszínű közösséget sikerült létrehozni a különböző nyelvű, különböző hagyományú nemzetekből. Az Európai Egyesült Államok nem azt jelenti, hogy onnantól mi nem vagyunk magyarok, a németek nem németek, a baszkok nem baszkok.  Éppen az a lényeg, hogy a magyar identitás és az európai identitás is erősödjön. Ma Szegedre megyek, ahol az embereknek erős szegedi identitásuk van, de attól még senki nem kérdőjelezi meg, hogy ők magyarok. Senki nem fogja elvenni a szegediektől a halászlevet, a haltepertőt.)

Első ránézésre szimpatikus, kedves megállapítások. Legyen Európai Egyesült Államok, legyen szociálisabb Európa, jusson több pénz a gyerekekre és az egészségügyre! (Szolidárisabb Európa pl. „Amikor európai családi pótlékról beszélünk, azt mondjuk, annyi pénzt adjon az EU minden gyereknek, amennyit egy gazda kap két hektár föld megműveléséért).

Gyurcsány Ferencről nem beszél. Családjáról is csak annyit, hogy ne a felmenői alapján ítéljék meg.

Mégis van bennem egy rossz érzés. Nem tudok bízni. A magyar politikai élet egyik rákfenéje a bizalomvesztés, az, hogy az elit mindenféle dialógus és érdemi egyeztetés nélkül használja a magyar választót arra, hogy az legitimálja az elit tagjait. Én egy mosópor vagyok, reklámozom magam, vegyél meg, szavazz rám, oszt kész.

Dobrev Klára a magyar elit része. Mind a leggazdagabbak, mind a legképzettebbek között van. A Forbes szerint Magyarország 7. legbefolyásosabb magyar nője. Jó iskolákban végzett, 4 nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgája (angol, német, bolgár, orosz). Az 1994-es budapesti önkormányzati választásokon Baráth Etele főpolgármester-jelölt személyi titkára. Aztán felfelé vezet a karrierje.  2002-ben a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese lett. 2004 augusztusában, férje miniszterelnökké választásakor erről a posztjáról lemondott.

Vajon karrierje független-e édesanyja és nagyapja társadalmi helyzetétől?

Édesanyja Apró Piroska ugyancsak a magyar elit része. Ugyancsak közgazdász, akinek második munkahelye a Külkereskedelmi Minisztérium 1970-ben. 1974-ben a Videotonhoz kerül, 1981 és 1988 között újra a Külgazdasági Minisztérium munkatársa, többek között főosztályvezető helyettes. A rendszerváltás után Horn Gyula kabinetirodájának vezetője. 2002 és 2003 között a Budapest Airport vezetője.

Vajon az ő karrierje teljesen független apja, Apró Antal társadalmi helyzetétől?

Apró Antal élete és munkássága nagyon ellentmondásos. Munkásmozgalmi káderként együtt raboskodott Rajk Lászlóval, 45 után a Kommunista Párt egyik vezetője. A Kádár perben majdnem vádlott, a Rajkot leleplező KV ülésen sírva fakad. 1949 után az elnöki tanács tagja. 1955 után sokat foglalkozott a jogtalanul elítélt párttagok rehabilitációjával. 1956 október 6-án beszédet mondott Rajk László temetésén. 1956 október 27-től Nagy Imre nemzeti kormányában építésügyi miniszter. 

Később (pár napon belül) szakít Nagy Imre köreivel, 1956 november 7-től az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagja. 1958 június 17-én ő jelenti be a parlamentben Nagy Imre és társainak kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének… , az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezett. Az MSZMP KB határozata alapján ezen érdemeiért a budapesti Szemlőhegy utcában kiutalták részére a nagypolgári Lovassy-Stürmer orvoscsalád volt villájának nagyobbik lakrészét. A család egy része ma is ott lakik. Az 56-os forradalom után a Szovjet-Magyar baráti társaság elnöke. Magyar részről ő írta alá a Barátság kőolajvezeték és az atomerőmű létrehozásával kapcsolatos dokumentumokat. A Magyar Népköztársaság nevében ő vette át Cyrus Vance-től a magyar koronát. Nem csak zsíros állásokban volt, de számtalan előnyben részesült attól a rendszertől, amely Nagy Imrét kivégezte. 

Dobrev Klára nem felelős felmenői tetteiért. De a felmenők cselekedeteinek következményeitől nem független.

Nem írhatok mást, mint amit Ungár Péternél is írtam.

S ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos egy kicsit beleolvasnunk és megnéznünk Michael J. Sandel: Mi igazságos… és mi nem? C. könyvét. (Felcsuti Péternek hála a könyv magyar nyelvű publikálásáért) 

A könyvben hosszan ír a szerző arról, hogy az USA-ban majdnem elfogadtak egy olyan törvényt, ami alapján minden afroamerikai több 10.000 USD-t kapott volna kárpótlásul az őseiket ért megkülönböztetésért, bántalmazásért, rabszolgasorsért. (megjegyzem az elmúlt hónapokban újra napirendre került az USA-ban)

Németország mind a mai napig segíti Izraelt, az izraeli gyerekeket. Sok német extrém dolgot tesz (pl. magára tetováltatja, hogy bocsánat, többféle módon vezekel, stb.) bűnbánat címén.

Hogy van ez? Nem voltak ott a mai leszármazottak sem a gázkamráknál, sem a rabszolgavásárokon. Mi az az erkölcsi alap, ami miatt kárpótlást kapnak, vagy kapnának a megalázottak és kisemmizettek? Ráadásul nem a kisemmizett megalázottak, hanem azok leszármazottai? Miért az elkövetők bűnbánata? Mit akarnak ezek az emberek, s miért milliós támogatottságuk hazájukban? A megalázott és/vagy megölt milliók leszármazottai miért kellene, hogy kárpótlást kapjanak, hiszen nem ők szenvedték el a sérelmeket, nem őket bántották?

 A Sandel könyvben hosszasan írnak arról, hogy senki sem a semmibe születik. Manapság nagyon megtervezik, gondoskodnak az újszülöttről a szülők. Kiváló klinika, vagy otthon szülés, ülve, vagy vízben, apával többnyire. Ismerős ez a gondoskodó aggodalom? Az én környezetemben igen.. A gyerekek nem a semmibe születnek és sajnos a szülői alapok még fontosabbak lesznek az esélyeket egyáltalán nem kiegyenlítő magyar iskolákban. A liberális alapelv, miszerint az ember a „saját tetteiért felel, hogy nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki a nagyapám alapján ítél meg. Javasolom, hogy ítéljenek meg az alapján, amit mondok és teszek.," amire Dobrev a Magyar Narancs interjúban hivatkozik, a ma Magyarországán éppen ezen alapelvek hiánya miatt nem igaz.

Nagyon is fontos, hogy hova születünk, melyik az a történet, aminek részei leszünk.

Tegyük fel, hogy Dobrev nagyapjának a vagyona bűnös módon jött létre. Képzeljük el, hogy egyszerre születik Dobrevvel egy roma honfitársunk Szabolcsban, vagy Borsodban. Komolyan azt gondolja valaki, hogy saját erejéből az ottani körülmények figyelembevételével kijut, elvégzi a Közgazdasági Egyetemet , hogy vezető lesz az állami szervekben a nyomorba született roma honfitárs? A családi indíttatás Magyarországon kulcskérdés. Tegyük fel, hogy azt mondja Dobrev, hogy nem felelős a szülei tetteiért és mondjuk elhatárolódik. OK, eljön egy pillanat, amikor már az ember önmagáért felel, nem lehet fontos az apa és az anya - tessék mondani, melyik az a pillanat? Melyik életkorban jön el? 14 évesen? 18 évesen? 22 évesen? Mikor? Miért pont akkor? Sandel és hivatkozott tudósai szerint nincs ilyen pillanat. Az ember nem tud kiszabadulni abból a keretből, amibe született, főként, ha a társadalma mostohán kezeli azt az alapvető emberi szükségletet, hogy a társadalom enyhítse a születési esélyegyenlőtlenségeket.

A kárpótlás akaró amerikaiakra, a vezeklő németek miért teszik ezt? Nem voltak ott, csak a nagypapa, a nagymama, a többi német, a többi amerikai. Mi az ok? Az, hogy a múltba révednek ezek az emberek nem jelenti azt, hogy ne a jövőbe néznének. A társadalmi morál, a társadalmi bizalom mind a ma élők, mind a leszármazottak számára létkérdés. Csak egy olyan társadalom építhet bizalmat, amely felelősséget vállal. Az, hogy vállalják a felelősséget a honfitársak bűneiért azt jelenti, hogy felelősséget vállalnak a jövőért, és be akarják gyógyítani a sebeket, egyszerre simulnak bele a történelembe és emelkednek ki, egyszerre fogadnak el és tiltakoznak. Felelősséget vállalnak a felmenőkért is és az utódokért is. Azt mondják, hogy a leszármazott afroamerikai feketék nem azonos eséllyel indultak az amerikai életbe, mint a többi amerikai.  A bűnbánók azt teszik, ami a legjobb a sebek gyógyítására és ez a vezeklés, elhatárolódás a bűnösöktől, erőszaktevőktől: pl. rabszolgaárusoktól, kegyetlen gazdáktól, megsemmisítőtáborok közömbös  és/vagy kegyetlen munkatársaitól. Akkor a többség bűnözött. A jogszabályok a bűnt szolgálták, nem az emberi méltóságot. Most igyekeznek helyre tenni a dolgokat. Mi messze vagyunk ettől.

Nem tudom, hogy Dobrevnek el kell-e határolódnia, mit kezdjen azzal, hogy férje a privatizációkor bűnös módon szerzett vagyont, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem engedte a húsosfazékhoz azokat, akik a vagyontárgyakat létrehozták és működtették, a munkásokat - akkor érdekes, nem volt szempont a szolidaritás- s akkor még nem beszéltem arról a hatalmas felelősségről, amit a férje visel az Orbán rendszer létrejöttéért, a gyalázatos színvonalú kormányzásért. Ha akkor feleségként nem volt köze a történtekhez, most, a férje pártajánlását az EU lista első helyére miért fogadja el? Az elfogadásnak miért nincsenek feltételei, kritériumai, premisszái? Kinek a pártja a  DK? Dobrev kinek a jelöltje? Dobrev Klára szimpatikus, még az is lehet, hogy jól fogja képviselni hazánk ügyeit az EU-ban.

Nincs rendben a mód, ahogyan a jelöltséget szerezte. A DK-nak alig van 10.000 tagja, a társadalmi beágyazottsága pedig a nullával egyenlő. A DK, csak úgy mint a többi párt, nem építkezik. Nem akar bővülni és nem akar nagyobb szervezet lenni. Pont jó neki az a pár ezer tag, ami van. A pártelitnek van tagsága és nem a pártnak van vezetősége. Ha a felnőtt lakosság kb. 8%-a lenne a párt tagja, kb. akkora arányban, mint a támogatottsága, akkor kb. egymillió főnek kellene megszavazni a DK EU listáját. Még az is lehet, hogy ebből az egymillió főből Dobrevnél rátermettebb politikust választana a társadalmi beágyazottsággal rendelkező tagság, vagy küldöttgyűlés.  Valakit, aki esetleg odaátról jött, netán roma, vagy munkás, egy a hátrányosabb helyzetű két és félmillióból, aki otthon van azok között, akiket képvisel, s aki szóba áll velük, velünk, választókkal.

Forrás: Wikipedia