Vajon miért nem mennek többen az utcára, hogy megvédjék a tisztességes és jószándékú Hadházy Ákost, Szél Bernadettet? Miért nem állnak melléjük még többen? Nagyon fontos lenne pedig, hogy minél többen támogassák őket, alakuljon ki valamilyen egység, mert egyre elképzelhetőbbek erőszakos megmozdulások, s szerintem szükség lenne az összetartozás valamilyen erősebb kifejezésére, hogy legyen hova fordulniuk azoknak, akiknek erre szükségük lesz, ha tettlegességig fajul a helyzet; legyen egy bázisunk, legyen egy szervezetünk, ami segít. Ilyen szervezetünk nincs, és az emberek nem mennek nagy tömegben, nem segítenek. Vajon miért?

Nagyon egyszerű. Azok a százezrek, milliók, akiknek a bizalmát meg kéne szerezni, akik csatlakozhatnának, azok majdnem hasonlóan vert pozícióban voltak, vannak az elmúlt években, vannak megalázott helyzetben mind a mai napig, mint a méltóságukban sértett, most tiszteletre méltóan cselekvő Széll és Hadházy. Míg ők most találkoztak a megalázottsággal először, az esetleg csatlakozók méltósága sok éve sárba van tiporva. Ezeket az embereket senki nem védte meg az ellenzék soraiból korábban. A pártok tótumfaktumai úgy el voltak szállva maguktól és el vannak vágva a világtól szolgálati autóikban, államilag bérelt luxuslakásaikban, luxusirodáikban, hogy soha nem is érdekelte őket az, hogy a rövidre szabott fogadóóráikon kívül kapcsolatba lépjenek az átlagos választókkal. (Voltatok parlamenti képviselői fogadó órán? Én voltam. Láttátok, mennyire undorodnak saját választóiktól a képviselők? Én láttam. Szóba sem állnak velünk.)

A méltóságukban megalázott, szolgákká tett milliók képtelenek milliós számban utcára menni. Az ellenzék elárulta őket. Most kéne bocsánatot kéne kérni tőlük. A magyar elit cseléddé tette a magyar népet azzal, hogy kifosztotta, s ebben a magyar ellenzéknek súlyos felelőssége van.

Itt ez a megrendítő kép.

Tudjuk miről szól, tudjuk ki van a képen. (Willy Brandt, 1970 december 7. a Varsói gettó emlékműve előtt.) Azt is tudjuk, hogy az a bűn, ami őt térdre kényszerítette, eltörpül a mi ellenzékünk bűnlajstromához képest. Mégis.

Szerintem a magyar ellenzéknek valami hasonló módon kéne bocsánatot kérnie, térdepelve, bűnbánóan a szemünkbe nézve.

Lenne rá oka!

Magyarország tragikus helyzetéért sokan felelősök. A FIDESZ fasizálódása nyilvánvaló, ők az erőszak letéteményesei, de ott az ellenzék, aki mindezt hagyta, s 8 éven keresztül nem sípolt, nem tiltakozott, beállt két forintért bazseválni.

Soroljuk a bűnöket? Lehetetlen. Javaink elkótyavetyélése. Módszeres kifosztás, megalázás, csalás, rablás, olajszőkítés, bankcsalások, haverok helyzetbehozása, sajtónyilvánosság eltiprásában való segédkezés, betegek, gyerekek „útszélén hagyása”, nagyképűség, pökhendiség, a közjó elárulása. Közöny a megvert nők ügyében. A betegeket cserbenhagyták, a magyar nőket, akiket prostituáltnak kiloptak az emberkereskedők, magukra – illetve a svájci, holland, német, belga szociális munkásokra- hagyták. Semmivel nem törődtek. Építették vattacukorceleb image-üket.

Közönyösek. Bűnösök. Még sincs alternatívánk. Kicsit mi is ők vagyunk.

Bocsánatkérés nélkül nem fog menni. A nehéz idők előttünk állnak. Egy pillanat lenne csak, s többen jönnének utána.