„Az én apukám nagyon csinos, és nagyon kedves. És még okos is, és megértő, és becsületes. Ha tanul velem, akkor komoly, ha játszik velem, vidám. Szeretik a munkahelyén, és szeretik otthon. Mindenkivel rendes, és jószívű. A gyerekeket nagyon szereti, néha olyan, mint egy tanár. De ha bajban vagyok, segít, mint egy barát, de olyan okosan, mint egy papa. Én még soha nem láttam az apukám. De ilyennek képzelem, és biztos ilyen is.”

Mária 13 éves

(Mi mondtuk apuról Szerkesztette Macskássy Kati és Fekete Anna )

Ebben a pár sorban a modern pszichológia rengeteg témája van benne: idealizálás, elhárítás, projekció, trauma, kötődés és még sorolhatnám.

Sokan azt mondják, hogy a magyar férfiakkal komoly baj van.

(Most ne beszéljünk azokról az ezrekről (tízezrekről, százezrekről?)  akik rettegésben tartják a családjukat, akiktől hazaérkezésekor rettegnek, mert félnek tőlük, mert bántalmaznak, leüvöltenek és vernek, akiktől menekülnének, ha lenne hova, de a magyar társadalom nem, vagy alig segít. Ezekről a mocskokról, akik segítségre szoruló bajba jutott honfitársaink,  most nem beszélünk)

A magyar apák hagyományosan nincsenek jelen a családban. Dolgoznak, vagy kocsmáznak, vagy a jó ég tudja hol vannak,  csak egy a biztos, nincsenek jelen. Emlékeztek a hetvenes évek általános iskolai olvasókönyvére? A gyerekek játszanak, anya főz, apa újságot olvas, azaz gondolataiban másutt van.

Akik ott vannak, azok szembe mennek az ön- és családpusztító magyar tradíciókkal. Jó példa híján nincsenek könnyű helyzetben, amikor ők jelen akarnak lenni és jó apákká akarnak válni. De milyen is egy jó apa, mi a dolga egy apának?

Számos dolga van, (amellett, hogy bár ezt gyakran elfelejtik- jól kell éreznie magát, s remélhető, hogy a családban való gyönyörködés és a közös játék jó érzéssel tölti el.). A feladatok egy része belülről fakad, egy másik része pedig kapott feladat. Ő is várja a gyereket (hány olyan gyerek van, akit nem várnak túlságosan? Vitatom, hogy egy gyerek vagy várt, vagy nem várt, szerintem sok fokozat van a skála két végpontja között) Aztán nevet ad a gyermeknek (ha elkötelezett párkapcsolatban él a férfi és a nő), s a gyermeket saját történetébe illeszti. Ez a feladat, külső is és belső is. A feleségtől rögtön a gyermek születése után olyan hatalmas feladatot kap az apa, aminek nem tud megfelelni. A feleség, a gyermek anyja szerelmes rajongással veszi körül a gyermekét, szinte egybeolvad vele és saját szerelmes rajongásának a szintjét várja el élete párjától is. Az apa friss szerepében ilyen rajongásra képtelen. Többek között azért sem képes erre, mert hatalmas belső munkát végez az apává válás során. Nem csak meg kell emésztenie azt, hogy most már osztoznia kell szerelmesén hiszen betolakodtak abba az intim kapcsolatba, amit épp a gyermekvárás periódusa erősített meg, hanem a születés után első pillanatokban egy nagyon furcsa lelki átalakulás, mondhatni csere történik. Ő maga átváltozik saját korábbi apjává, és a gyermek -főként, ha fiú – az ő szemében- korábbi önmagává válhat. (Akit érdekel, olvashat erről Friedman-Downey: Férfiasság és szexualitás c. könyvében az "Apává válás" fejezetben)

Ahogy az anya hatalmas rajongással körbefonja gyermekét, az apának dolga az, hogy ebbe az összefonódásba, esetleg veszélyessé váló szimbiózisba belépjen, s meggátolja a túlságosan bekebelező viszony létrejöttét a kellő időben, megfelelő módon.

Később persze jönnek új szerepek, pl. a világ megmutatása, a törvények ismertetése- milyen módon működik a világ, mik a működési szabályok (nem véletlen, amit a fenti mottóban olvashatunk, hogy az apa jól boldogul a világban, mert ismeri működési mechanizmusát, szabályait), hogyan lehet a gyermek úgy egy a sok közül, pont az az egy, aki úgy tudja átélni egyediségét, hogy a világot biztonságosnak gondolja. Jó esetben szülei biztonságosnak mutatják be, bíznak benne és a világban, s ő hisz nekik, s jól érzi magát ebben a biztonságban.

 Az apa biztonságot nyújt, ám sajnos ebben a legtöbbször kizárólag a sztereotip pénzkeresést értik pedig az apa kötődési személy is, de több is annál. Az apa vár és ott van.  Winnicott-i mintára definiálnak egy „elég jó apa” fogalmat, elég, ha ott van, nem kell erőlködni, sőt egy- egy apai hiba a gyermek személyiségfejlődésére jó hatással is van, egy kis csalódás akadályozza az idealizáció kialakulását.

Az apa, amellett, hogy megakadályozza a pusztító szimbiózist, azzal, hogy ott van, azzal, hogy hallgat és figyel, olyan személy, aki a bontakozó gyermek szelfjének tanúja. Szerető tekintete és tekintélye hitelesíti a folyamatokat, örül és gyönyörködik gyermeke fejlődésében. Az a folyamat amíg a gyermek megtanulja, hogy mi az, ami ő és mi az, ami nem ő, hatalmas megpróbáltatásokkal teli periódusokon történik meg, az utat a belső káosz szinte elviselhetetlen kínjai kísérhetik. Az apa ebben is segít (persze nem csak ő). Segítenek a szabályok, amik védenek és szolgálnak. Az apa tudja, hogy nem lehet a konnektorba nyúlni, s jól van ez így.

De mit lehet tenni, ha nincsen apa, vagy ha rossz apa van? Olyan hatalmas és fontos  feladatokat kell megoldani a személyiségfejlődés során, hogy ha nincs apa, akkor lehetséges és talán érdemes elképzelni és megalkotni egy virtuális apát, egy apa fantomot, mint a fenti írásból is kiderül. Kell valamilyen apa, mert meg kell védenie valakinek a gyenge gyermeket a veszélyes belső és külső viharoktól.

Ha nincs apa, nincs biztonság.  Az elképzelt apa lesz az, aki hitelesít, aki virtuális térbe helyezi el a gyermeket, s a hitelesítés folyamata csorbát szenved. Felmerül a veszély, hogy ez valamiféle hamis játszma, mint a fenti sorokban is. Az elképzelt apa ideális, hibátlan, s a képzeletben tökéletes gyermek egy képzeletben tökéletes apát teremt magának.

Vannak rossz apák, akik bántalmaznak és nem védenek, akik nincsenek ott úgy és akkor, amikor kell.

A gyermeki én nagyon kiszolgáltatott és mágikusan gondolkodik. Azt gondolja, hogy minden érte, tőle és miatta van. A gyermek nem tudja elképzelni, hogy otthagyták, hanem mágikus módon kimagyaráz, fantáziál, létrehoz.

A rossz apa sok gyerek szerint nem rossz valójában, hanem valami módon kicsavarodott, félreértett. Jó, most ver, ha másért nem hát, azért, mert most épp valamit elhibáztam, nehéz a helyzet, de ő jó. Ő mindig jó. Én egy kicsit rossz voltam.

Vagy hogy álruhát öltött, mint a mesében, ami rossznak látszik, de belül valahol mélyen jó, mégis jó. Mégiscsak egy apa.

Ha valami tartósan félremegy, előbb utóbb azt gondolja a gyermek, hogy vele van baj, nem azokkal, akiktől az élete függ, akik őt bántják, vagy elhanyagolják. Az nem lehet, hogy elhagyják, az nem lehet, hogy rosszak vele, az nem lehet.

Ideig, óráig működik az idealizálás, ez a helyzet, de később, akár évek, múlva jöhet a kijózanodás. S ez a kijózanodás összetörhet. A világ nem biztonságos, az apa nem jó, én, a gyerek is rossz vagyok. Mindezt tudva nem tudja, nem tudva tudja. Idegenné, „unheimlich”-é válhat a világ, s válik ugyanilyen unheimlich-é gyerek maga is. Kétségbeesett állapot alakulhat ki, ha nincs bizalmas, szerető kapcsolat.

A kijózanodás nem egyik percről a másikba következik be. Előbb egy incselkedési, csínytevési fázis van. Mik a határok, mit szabad, ugye vigyázol rám, s ha a határok kijelölése elmarad, egyre kijjebb csúszik a megtehető dolgok köre.

Ugye világos, a folyamat, hogy hogyan lesz az egy apából kettő, vagy egy sem? Egy megkettőző folyamat alakul ki, ami a hiányra reagál.

A világot bizonytalannak tartó gyerek azt tapasztalja meg, hogy nincsenek szabályok, illetve ha vannak, akkor azok a szabályok nem az ő biztonságát szolgálják, ezért áthágandók.

Az előhuzalozott gyermeki agy a szeretett szülői kapcsolatra van beprogramozva, s ha ez csorbul, traumatizálódik, megsérül a világ gyémánttengelye, vesztes pozícióba kerül. Ez t a vesztes pozíciót fogalmazza meg újra és újra s kérdőjelezi meg úgy, hogy folyamatosan újrateremti őket. Vannak szabályok, mert viselkedni kell, de ezek a szabályok  nem őt védik.

Sőt! Szabály lenne az, hogy őt megvédjék, de ezt a szabályt nem tartják be. A jó apa léte is egy szabály, járna neki.

A tramuatizáló kör: Szabály=apa. Apa = bizonytalanság, Bizonytalanság=veszély, Veszély=nincsenek szabályok, résen kell lenni, Apa hiánya=nincsenek szabályok, Nincsenek szabályok= az erős hoz szabályokat. Ha erős vagyok, én is hozhatom a szabályokat= nekem is bármit szabad, az erős  diktál.

Mindez a folyamat csínytevésekkel kezdődik, s a konkrétan megjelenő szabályt/jogot/rendet képviselő alak (tanár, rendőr, felügyelő, stb.) megjelenésében végződik.

Az egyik oldalról a kontroll hozhat nyugalmat, hogy az így fejlődött ember örökké résen van. (át akarnak vágni, be akarnak csapni, ki akarnak használni) a másik  oldalról az is lehetséges, hogy a szabályokat nem betartja, hanem olyan helyzetet akar létrehozni, amikor ő diktál, a szabályokat ő hozza, de ez is egyfajta kontroll funkció.

Sokféle kimenete lehet ennek a kijózanodásnak. Visszavonulás, uralkodni vágyás, depresszió. A kijózanodás után kemény időszak következhet, eltart egy darabig, míg az idealizált állapot és a valóság közti szakadék vékonyabbá válik. Sokaknál mindig megmarad a szakadék.

Például pénzügyekben. A kijózanodás után hiheti azt a felnőttben élő traumatizált gyerek, hogy mindenki be akarja csapni, ki akarja használni, el akarják venni a pénzét. A pénzbőség a korábbi paradicsomi, vagy idealizált állapot szimbólumává válhat, a régi egység, s a pénzhajhászás megtestesítheti az idealizált állapot elérésének törekvését. A veszteséget átélt személy minden energiáját arra fordítja, hogy gyűjtsön. A pénz annak az ígérete, hogy újra olyan lesz, mint régen, amikor egység volt, amikor minden összeért, amikor még minden szép és jó volt, s a pénzt erőt és tekintély ad. Pénzen majdnem minden megvehető, még az az ideális állapot is talán, ami természetesen sohasem volt.

A régi egység újrateremtésének kísérletei egészen aggasztó jelenségeket okozhatnak. Mások kihasználása, szabályok be nem tartása (kiskapuk keresése, átejtés, becsapás, például jogosulatlan kedvezmények igénybe vétele) olyan meggyőződés, hogy a szabályokat a „kihasznált” áldozat hozhatja, s a szabály nem valamilyen megállapodás eredménye, amit el kell fogadni és be kell tartani, illetve a kötelező érvényű szabályok be nem tartása jelentheti sokaknak a szabadság illúzióját.

Ez a mechanizmus kollektív formákat is ölthet ez a folyamat talán országok, nemzeti csoportok esetében is működhet. Elindulhat a kollektív áldozati csoportok kialakulása, amelyek fájdalmak és veszteségek mentén alakulnak. A stabil szabályokkal működő országok korlátozzák az inverz szabályok kialakítására vonatkozó törekvéseket. Gátolják a bűnbandák, maffiacsoportok kialakulását, uralkodását.

A nem stabil országokat a törvényeket átalakító vagy figyelmen kívülhagyó apátlanok irányítják.

A szabályokat hozó, figyelő apa, aki hitelesít és véd és biztonságot ad, bensővé válik a társadalom széles rétegeiben, azaz betartják a szabályokat. Boldog nemzetek bensővé tett apái, vezetői kiszámíthatók, a mieink meg olyanok, amilyenek.

Ezek az apátlan vezetők szigorú, büntető, látható apára vágynak, mint mondjuk Putyin, s úgy is viselkednek, Pont úgy, mint a saját elhanyagoló, szívtelen rideg apáik.

Nem babra megy a játék. Apának lenni nehéz és megerőltető.

Horthy Miklós, Kádár János, Rákosi Mátyás, Orbán Viktor a nemzet apái voltak. Szeretett és elfogadott vezérek voltak sokáig. Amíg ilyen gyilkosok(is) kerülhetnek apaszerepbe- nektek ilyen apa kell?- addig lesznek olyan apák, akiktől rettegnek, ha hazaér, mert szétveri a családot, veri a gyereket, a családanyát, aki mellett rettegés egy családi együttlét, aki tör és zúz.

Egyelőre még mentegetjük őket, meg vagyunk szégyenülve több szinten és tagadjuk az egészet.

A dolog mégis reményteli. A férfi- és apakép változik. Az én apám és nemzedékének férfiideálja Jávor Pál volt a sármos és potens szerető. Apaszerepben elképzelhetetlen. Manapság az egyik nemzetközi férfiideál David Beckham. Férfiképének szerves és hangsúlyos része az apaság. Büszke apaszerepére és gyerekeire. A világ férfiai az apaszerep új minőségeit és mélységeit fedezik fel és alkotják meg. Apák is akarnak lenni. Talán azért is van ez, mert régóta békében, háború nélkül élünk és a férfiak is egyre tovább élnek, szerencsére. A magyar férfiak is próbálkoznak jó apák lenni,  -  jó nagy ellenszélben. Élni is jó - még tovább- és jó apának lenni is.