Reménykeltő, nagyszerű este volt október 27-én, amikor is a Felcsuti Péter közgazdász és Szelényi Iván szociológus professzor voltak vendégeink a Lélekben Otthon beszélgetésén.

Különleges este volt. A különlegességet a beszélgetés higgadtsága, reménytelisége és a lehetőségek számbavétele jelentette.

Először Felcsuti Péter adott  hosszabb elemzést. Elhelyezte Magyarországot a világtérképen. Szerinte a kapitalizmusnak voltak csúcskorszakai a 19. században és a múlt században, a második világháborútól a hetvenes évek közepéig. Később beköszöntött a globalizáció, aminek voltak nyertesei és vesztesei is. Számos ország nyert, és sok ország vesztes pozícióba került. A globalizációs folyamatok és a 2008-as gazdasági válság hatalmas hatással voltak a gazdaságra, a közgondolkodásra, s úgy tűnik ez a mostani kapitalizmus mégsem annyira jó, mint korábban gondoltuk.

Szelényi Iván szerint a globalizáció az emberiség számára a felvilágosodás mellett az egyik legjobb dolog. Indiában, Kínában de sok más országban is milliók szabadultak ki a nyomorból és élhetnek  emberhez méltóbb életet. Ugyanakkor a korábban vezető országokban számos társadalmi réteg került nehezebb helyzetbe Ezek a rétegek nem kaptak megfelelő védelmet a kormányzat részéről, vagy ez a védelem, nem volt számukra elég. Elindult egy establishment elleni lázadás, s ennek a lázadásnak vagyunk most tanúi.

Az előadók szerint a magyar helyzetet is ez az establishment elleni lázadás jellemzi, s ennek a folyamatnak a nyertese Orbán Viktor, akinek nagy szerencséje volt eddig.

Amikor végig gondoljuk a magyar helyzetet, meg kell értenünk, hogy Orbán  klientúrát épített ki. Ezt a klientúrát nem csak Mészáros Lőrinc jelenti, hanem azok a több gyermekes százezrek, akik kevesebb adót fizetnek, vagy a közmunkások, akik a harmincvalahányezer Forintos segély helyett ötvenezer Forintnál is többet kereshetnek. Meg kellene érteni és elemezni kell, hogy miért szavaztak az emberek a Fideszre. Az elemzés és megértés hozhat létre olyan terveket, amik a változás csíráit magukban foglalják, de a közeli évekre valószínűnek tűnik ennek a rezsimnek a maradása.

Itt hangzott el az előadóknak az a reménye, hogy bíznak abban, hogy Kornai Jánosnak nincs igaza, miszerint demokratikus eszközökkel ez a kormány már nem váltható le. Szerintük a Fidesz kormányzat elméletileg leváltható választáson.

Ekkor a hallgatóságból többen megjegyezték, hogy hazánk nem demokratikus ország, mert ahol szavazatok vásárolhatók, az nem demokrácia. Illetve erős hangok jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy hazánkban göbbelsi és hitleri folyamatok vannak jelen. Orbánt Hitlerhez hasonlították és  diktátori pozícióba helyezték többen.

A hallgatóság egy része olyan indulatos lett, hogy az előadók egyike többször is megjegyezte, hogy az ilyen állapot lebénít és nem teszi alkalmassá az egyént és a közösséget a higgadt gondolkodásra és cselekvésre.  (Számomra éppen az volt az est egyik felismerése, hogy Orbán ezzel az indulatkeltéssel teszi alkalmatlanná ellenfeleit a higgadt gondolkodásra és cselekvési terv kidolgozására, és ez az indulat mindent elural.)

Ebben a vonulatban szólalt fel ugyancsak indulatosan egy roma meleg srác, aki már nagyrészt külföldön dolgozik, s a magyar helyzetet a kirekesztettség és nyomor miatt reménytelennek látja. Újra külföldre készül.

Egy bírónő elmondta, hogy a nyolcvanas években bíróként dolgozott, s szerinte akkor demokratikusabb volt a helyzet, mint most. (Engem elgondolkodtatott az a lelki állapot, amibe ő került. Nem lehet Orbánnak nagyobb elégtétel, mint ez a kialakult mentális helyzet: egy potenciális ellenféllel kevesebb! De érhető a bírónő frusztrációja is, hiszen tehetetlennek érzi magát, s tudattalan szinten a tehetetlenségét újra és újra megerősíti ezzel az önhergeléssel. Persze ezekben az indulatokban a magam indulataira is ráláthattam, s ez az indulat régi traumák megoldatlansága, kibeszéletlensége okán talán érthető.  Orbán ráérez ezekre a folyamatokra és kihasználja, hogy ezzel ellenfeleit lebéklyózhatja.)

Szelényi elmondta, hogy az itt résztvevőket semmilyen retorzió nem fogja érni az itteni jelenlétük miatt, de őt az előző rendszerben bevitték a Gyorskocsi utcába és megtapasztalhatta az ottani grenadírmars ízét.

Sajnos Szelényi érve nem jutott el a bírónőhöz. Nem mondta azt, hogy „ezen elgondolkodom” vagy olyasmit, hogy „tényleg…”.

Az előadók elmondták, hogy mindentől függetlenül a magyar ellenzéknek semmilyen programja és gondolata nem volt a választások előtt. Nem üzentek semmit a magyar választóknak. Például semelyik magyar politikai párt nem beszél higgadtan a menekültekről. Az idegenséggel meg lehetne barátkozni, (több szinten is, a társadalomban is). Lehetne azt üzenni a magyar választóknak, hogy bevándorlók nélkül nem lesz nyugdíj. (Persze mindig bajban van az, aki bonyolult összefüggéseket akar egyszerűen megfogalmazni.)

A zárógondolatok a reményre vonatkoztak, hogy megfelelő üzenettel megnyerhető az a 30% magyar választó, aki nem szavazott, s hogy azt sem szabad elfelejteni, hogy többen szavaztak Orbán ellenében, mint rá.

S jó lenne, ha a forradalmat – amiről manapság sokan beszélnek – el lehetne kerülni. Nincs rosszabb, ami Magyarországon történhet, mint egy forradalom.

Nagyon megköszöntük az előadóknak a részvételt. Nagyszerű este volt.