közélet, pszichológia, élmény, tudomány

Agyalás

Hogy mi a baj Ungár Péterrel?

Kis moralizálás

2018. június 07. - Agycsavar

Hogy mi a baj Ungár Péterrel?

Nem, nem az,

  • hogy annak ellenére, hogy egy zöld párt színeiben versenyez a parlamentben, terepjáróval közlekedik Budapest utcáin. (Neki is lehetnek gyengéi, a gyarlóság emberi jog, szereti a sebességet, s ennyi szórakozás neki is jár, büdösítsen nyugodtan).
  • nem az, hogy tulajdon lapja listázza a „SOROS ügynököket” és a listázó cikk megjelenésekor az érdeklődő újságírókat melegebb éghajlatra küldi, később sem kérve elnézést.
  • nem az, hogy „Soros ügynökök” lapszám hirdetési bevételeit jó célra fordítja, (bár az zavar, hogy a Sorosozás nyilvános, ott vannak a szervezetek, emberek, de a lap állami hirdetéseiből jövő haszon jótékony céljai titkosak)
  • nem, nem az, hogy beavat abba, hogy vitái vannak édesanyjával a vasárnapi ebédkor. (talán így akar jó pontot szerezni a közutálat övezte anyjával szemben?), s olyan magánéleti dolgokról tudok meg adatokat, amik nem tartoznak rám.
  • nem az, hogy nem menti meg a Magyar Nemzetet,
  • nem az, hogy a Momentum bulin nőket és férfiakat vegzál részegen, s az általa anyagilag támogatott pártban ennek semmilyen következménye nincs. Ez a pártja szégyene.
  • nem is az, hogy az LMP-ben pénze nélkül feltehetően nem kerülhetett volna vezető pozícióba és a parlamentbe sem jutott volna.

Mindezt hagyjuk meg pártja, lapja (Figyelő), a listázottak, a média és a vegzáltak magánügyének (tényleg az, magánügy?, jó viccelek – nem az) . Ezek még talán (persze nem mennek el,) talán elmennek. De egy valami nagyon nem stimmel.

S ahhoz, hogy ezt megértsük fontos egy kicsit beleolvasnunk és megnéznünk Michael J. Sandel: Mi igazságos… és mi nem? C. könyvét. (Felcsúti Péternek hála a könyv magyar nyelvű publikálásáért)

sandel.jpg

 A könyvben hosszan ír a szerző arról, hogy az USA-ban majdnem elfogadtak egy olyan törvényt, ami alapján minden afroamerikai több 10.000 USD kapott volna kárpótlásul az őseiket ért megkülönböztetésért, bántalmazásért, rabszolgasorsért.

Németország mind a mai napig segíti Izraelt, az izraeli gyerekeket. Sok német extrém dolgot tesz (pl. magára tetováltatja, hogy bocsánat, többféle módon vezekel, stb) bűnbánat címén.

Hogy van ez? Nem voltak ott a mai leszármazottak sem a gázkamráknál, sem a rabszolgavásárokon. Mi az az erkölcsi alap, ami miatt kárpótlást kapnak, vagy kapnának a megalázottak és kisemmizettek? Ráadásul nem a kisemmizett megalázottak, hanem a leszármazottaik? Miért az elkövetők bűnbánata? Mit akarnak ezek az emberek, s miért milliós támogatottságuk hazájukban? A megalázott és/vagy megölt milliók leszármazottai miért kellene, hogy kárpótlást kapjanak, hiszen nem ők szenvedték el a sérelmeket, nem őket bántották?

 A Sandel könyvben hosszasan írnak arról, hogy senki sem a semmibe születik. Manapság nagyon megtervezik, gondoskodnak az újszülöttről a szülők. Kiváló klinika, vagy otthon szülés, ülve, vagy vízben, apával többnyire. Ismerős ez a gondoskodó aggodalom? Az én környezetemben igen.. A gyerekek nem a semmibe születnek és sajnos a szülői alapok még fontosabbak lesznek az esélyeket egyáltalán nem kiegyenlítő magyar iskolákban. Az a liberális alapelv, hogy az ember a „saját tetteiért felel, nincsenek apák és fiúk, vagy anyák és fiúk.," amire Ungár a Magyar Narancs interjúban hivatkozik, a ma Magyarországán nem igaz.

 Nagyon fontos, hogy hova születünk, melyik az a történet, aminek részei leszünk.

 Tegyük fel, hogy Ungár Péter apjának a vagyona bűnös módon jött létre. Tegyük fel, hogy így van, vannak ezt igazoló írások és hát a vagyon létrejötte mentén börtönbe is kerültek emberek (http://magyarnarancs.hu/egotripp/k_tortenetei_nemetora-67729) de ha nem is bűnös úton jött létre az a vagyon, ami az Ungár család felemelkedését biztosította U.P. több helyen leírta, hogy a jelenlegi ingatlanjai után NER pénzt kap, s ez a pénz jövedelemként a zsebében landol. Bár zsörtölődik, hogy így meg úgy, de a pénzt nem utasítja vissza.

 Képzeljük el, hogy egyszerre születik Ungárral egy roma honfitársunk Szabolcsban, vagy Borsodban, Komolyan azt gondolja valaki, hogy saját erejéből az ottani körülményei figyelembevételével kijut Edinburgh-ba egyetemre, vagy geográfus lesz a nyomorba született roma honfitárs? A családi indíttatás Magyarországon kulcskérdés. A NER létrejöttekor UNGÁR Péter 19 éves. Ha a roma és a U.P. közötti különbséget vizsgáljuk, és feltesszük a kérdést, OK, eljön egy pillanat, amikor már az ember önmagáért felel, nem lehet fontos az apa és az anya, tessék mondani, melyik az a pillanat? 14 év? 18 év? 22 év? Melyik? Miért pont az? Sandel és hivatkozott tudósai szerint nincs ilyen pillanat. Az ember nem tud kiszabadulni abból a keretből, amibe született, főként, ha a társadalma mostohán kezeli azt az alapvető emberi szükségletet, hogy a társadalom enyhítse a születési esélyegyenlőségeket..

Ungár Péter soha nem határolódott el szülei bűnösségétől, mind a mai napig hízlalja pénztárcáját a NER. (Nem határolódik el, mert a NER pénz anyján keresztül jön, nem független tőle)

Vajon lesz elhatárolódási pillanat? A bűn milliárdjait gátlástalanul felhasználó FIDESZ gyerekeknek mi lesz az erkölcsi sorsuk? Lesz olyan, aki rájön miben él? S ha igen, a kapott előnyökről hogyan tud elszámolni. Hagyjuk ezt arra kevés emberre, ha eljön az idő.

Persze a ma Magyarországán a morál nem kérdés. Illetve csak annyiban, hogy mi mindent meg lehet tenni erkölcsi gátakat, morális megfontolásokat áthágva. Ebben az értelemben, az, hogy U.P. ott ül a parlamentben mindannyiunk számára intelem, és arra kell, hogy biztasson hogy ezt kikérjük magunknak. Ungár Péter bár papíron az LMP politikusa, a valóságban a NER kegyeltje, s kihasználja születéskor kapott előnyeit, s sem erkölcsileg, sem anyagilag nem tesz semmit egy jobb világért.

Térjünk vissza a kárpótlás akaró amerikaiakra, a vezeklő németekre! Miért teszik? Nem voltak ott, csak a nagypapa, a nagymama, a többi német, a többi amerikai. Mi az ok? Az, hogy a múltba révednek ezek az emberek nem jelenti azt, hogy ne a jövőbe néznének. A társadalmi morál, a társadalmi bizalom mind a ma élők, mind a leszármazottak számára létkérdés. Csak egy olyan társadalom építhet bizalmat, amely felelősséget vállal. Az, hogy vállalják a felelősséget a honfitársak bűneiért azt jelenti, hogy felelősséget vállalnak a jövőért, és be akarják gyógyítani a sebeket, egyszerre simulnak bele a történelembe és emelkednek ki, egyszerre fogadnak el és tiltakoznak. Felelősséget vállalnak a felmenőkért is és az utódokért is. Azt mondják, hogy a leszármazott afroamerikai feketék nem azonos eséllyel indultak az amerikai életbe, mint a többi amerikai.  A bűnbánók azt teszik, ami a legjobb a sebek gyógyítására és ez a vezeklés, elhatárolódás a bűnösöktől, erőszaktevőktől: pl. rabszolgaárusoktól, kegyetlen gazdáktól, megsemmisítőtáborok közömbös  és/vagy kegyetlen munkatársaitól. Akkor a többség bűnözött. A jogszabályok a bűnt szolgálták, nem az emberei méltóságot. Most igyekeznek helyre tenni a dolgokat. Mi messze vagyunk ettől.

Nem azt várom Ungár Pétertől hogy megtagadja szüleit, de azt igen, hogy azok bűnös cselekedeteitől határolódjon el.  Ha ez megtörténne lenne közösségvállalás és felelősség irányukba, a szülők felé is. Ungár Péter a társadalmi bizalmat rombolja. (In God we trust- van az USA Dolláron, jelezve és üzenve, hogy a társadalmi bizalom a közös pénz egyik alappillére- nézzük csak meg a Forint árfolyamát 2018. július 6-án) 

Ungár Péter nem vállal felelősséget senkiért és semmiért. Nem határolódik el, rontja a társadalmi bizalmat. Na, ez a baj vele.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://agycsavar.blog.hu/api/trackback/id/tr7714030326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása