Nagyon klassz dolog könyvkiadónak lenni! A legjobb emberekkel találkozom, akik már túl vannak ezen, azon. Túl vannak a kínlódáson, a munka dandárján, az alkotáson. Éveket dolgoztak könyvükön. Kezembe adják alkotásukat, tudásukat; felelősséget jelent, az hogy ránk bízza. Öröm érezni a bizalmat, de felelősséget is jelent. Jónak kell lenni.

Órákat lehet beszélgetni, kávézni ezekkel a kiváló szerzőkkel. Megáll a pillanat. (George Baallal, mikor eljött Párizsból Pestre, rendszeresen három órákat beszélgettünk, jó sokat röhögve.)

Aztán meg rohan az idő, hol így, hol úgy. A könyv egy próbálkozás megállítani a mulandóságot. Ott marad a könyv az idők végezetéig a Széchenyi könyvtárban.

Már marad utánad valami és ez öröm.

Engem a pszichoanalízis, a pszichoterápia, az orvoslás érdekel. Lehettem volna orvos, de művészetterapeuta és csoportanalitikus csoportvezető lettem és könyvkiadó; orvos nem. Folyton tanulok.

A gyógyszeripari partnerekkel együttműködni is nagyszerű, kedves társaság, de a verseny nagy, nem hibázhatsz.

Jónak kell lenni.

Hogy mi a rossz a könyvkiadásban? Mikor az a mondat elhangzik, hogy ezt még szeretném megérni, hogy ez a könyv megjelenik. Ijesztő! Tessék? Éntőlem függ, hogy mikor halsz meg, drága szerzőm? Na, ne, ezt a felelősséget ne tedd rám! Akkor késleltetem, ne jelenjen meg. (Sajnos jártam már így, a könyv megjelent, a szerző néhány hónapra rá meghalt.)

Az idő és nem csak a határidő kínzó fenyegetés.  Még egyszer ez az egész a mulandóság ellen van, és mindannyiunkért, hogy lássuk és tanuljunk. A szerző ott akar lenni a fejekben, a gyakorlatokban és mi erre teszünk kísérletet. Jobbá tenni ezt az egész helyet, küldetéstudatom van.

Ha rossz kedvem van, rámegyek néhány könyvtár katalógusára. Ez és ez a könyv kikölcsönözve, egy sincs a könyvtárban. Abból a címből több könyvet töröltek a katalógusból, majdnem odaírják, ellopták, mert ez azt jelenti. Kölcsönözve, kölcsönözve, lejár ekkor és ekkor.

Tavaly több mint 24.000 könyvet adtunk el. Ki vagyunk szolgáltatva vevőinknek és az 30-55%-os kereskedői árrésnek.  De a szabad piac jó, a szabadság jó. Szabadok vagyunk és sok mindent megtehetünk.

És nagyon nem mindegy, hogy mit választunk, mit jelentetünk meg.

Jót szabad választani csak. Felelősség, hogy mi jelenik meg.

A külföldi kutatások és a magyar kutatások metszéspontjában is vagyunk. Egyáltalán, a laikus érdeklődők és a tudós szakma között vagyunk. Újabb metszéspont, vagy inkább híd? Tán mindkettő.

Könyvkiadóként minden híresztelés ellenére szegény maradsz. Gabbardot, B. Gáspár Juditot, Pető Katalint ki kell adni, mert nagyon jók, nincs mese, és SOS könyveket, és Kardiovaszkuláris Prevenció és Rehabilitáció újságot és ezt és azt. Így mulat egy magyar úr, könyvet és lapot ad ki, nem urizál, de fel kell készülni, nem leszek gazdag.

Könyvkiadóként sok pszichoterapeuta, pszichiáter, klinikai szakpszichológus alkudozik (sorolhatnék neveket). Miért ilyen drága? (Mondjuk, harmad annyiba kerül a fordítás, mintha külföldről szerezné be.)

A fentiek nem értenek az üzlethez. Ez nem lenne baj, de azt hiszik értenek hozzá, és ez baj (én tanultam üzletvitelt, vállalkozásfejlesztést, cégvezetést is, szeretek tanulni, na). Nagyon kicsi a hazai pszicho piac. Kevés a páciens, kevés a potenciális vevő és a piac nagy része az elszabadult gurukhoz (Feldmár, Bagdy, Csernus, Szendi, Pál Feri) dörgölődzik. Egy pszichiáter ismerősöm azt mondja, Magyarországon mentális analfabetizmus van.  Ez sajnos a felelőtlen egyesületek amatőrségének is a következménye. Nincs piacépítés, gyenge az edukáció, az egyesület vezetői a saját pozícióikból alig látnak ki, piacépítéssel nem, identitás businessel foglalkoznak. Ez az egyik legkelendőbb árucikk, az identitás, ennek is része a könyv. Igen, régebben kötelező volt ingyen is fogadni egy, két pácienst a pszichoterápiába, én ilyenről nem tudok, persze lehet, hogy van ilyen. (Szerintem, ha lenne, az egyesületeknek, az éves beszámolóikban benne lenne a jótékonyság, dicsekedhetnének legalább egy kicsit, hogy ilyen arcuk is van, de szerintem nincs.)

Szóval, ha valaki alkudozik, az alkunál megkérdezem és mennyit engedsz a pszichoterápiás óra árából? Lehet alkudozni? Talán egy könyvünk van, ami az átlagos pszichoterápiás óra áránál több. Mégis sokszor van, hogy konferenciákon engedünk.

Sokan a burzsujt látják bennem. Mikor egy pszichoanalitikusnak elmondtam, hogy Biont ki kell adni, mert kell a hazai pszichokultúrához, mert kell, de anyagilag bukás, nézett egy nagyot. Azt hittem, mondta, hogy csak üzleti alapon döntesz egy könyv megjelenéséről. Könyveinknek csak harmada nyereséges másfél éven belül.

Szóval ez nem könnyű. 2008-tól rengeteg könyvkiadó csődbe jutott. A pénzügyi káoszon is úrrá kell lenni. Egy újabb metszéspont, az anyagi.

De a legfontosabb a tanulás. Én a pszichológiát tekintve folyamatosan olvasok, képzem magam, élethosszig való tanulás is a könyvkiadás. Klassz, nagyon, annak aki szeret tanulni. Én szeretek. Ezen a blogon ilyesmi gondolatokat találsz.