Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár. 

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Kedves aHang, kedves Civil Bázis!

 Mielőtt újrakezdjük a folytatást, lehetséges-e, hogy egy percre megálljunk, és elgondolkodjunk. Jól csináljuk? Hogyan tovább? Persze, fogjuk támogatni az aHang-ot, és a Civil Bázist, számolunk szavazatokat, belemegyünk újra a helyzetekbe és dolgozunk egyeztetünk és esetleg kiabálni fogjuk tüntetéseken, hogy nem hagyjuk, de aztán hagyjuk. Ha tisztázzuk, hol tartunk, talán lehetünk hatékonyabbak.

Kérdéseim a következők:

 1. Azok az emberek, akikbe eddig mindegyik elit a lábát törölte miért mennének el szavazni? A vidéki, mélyszegénységben élő emberek (Több, mint egymillió ember!) nem szavaznak. Lehet, elmennek és beikszelnek valamit tíz kiló krumpliért, vagy, hogy a közmunkájuk megmaradjon, de az nem szavazat. Ezeknek a mindenki által lenézett (önmaguk által is) embereknek senki nem mond nekik semmit. Nem számítanak, csak gond és teher a létük. Az ormánsági, ózdi szegények, a prostitúcióban senyvedő ezrek, az újra cseléddé tett falusiaknak az elmúlt időszak csak veszteséget és nyomort hozott. Meg kellett tanulniuk, az szdsz-es, mszp-s, momentumos senkik, akik meglátogatták őket a választások előtt arra bíztatva őket messziről, más, tőlük távoli településről (lementek) hogy őrájuk szavazzanak ma már tudják, hogy mindenki csak átveri őket. Tíz kiló krumpli több, mint az semmi, amivel a nekik ígérgetők megalázták őket is és magukat is számtalanszor. Ehhez szoktak hozzá, én is eladnám szavazatomat a helyükben.. Válaszoljuk meg a kérdést: miért menjenek el szavazni?

 2. Demokratikus választáson és bázison akarunk változtatást, holott már rég nem vagyunk demokrácia. Hazánk nem demokrácia. Nincsenek demokratikus hagyományaink, egy önző tolvajbanda kisajátította és használja az országot saját céljaira. A NER leváltása elképzelhető demokratikus eszközökkel? Ha nem, akkor, hogy lehet leváltani a NER-t? Van erre terv?- Az írás megjelenése óta  erre olyan választ kaptam, amivel elégedett vagyok. Itt van a Civil Bázis állásfoglalása, ami azt gondolom, igen megnyugató, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el ezt az átmenetre vonatkozó nagyon fontos dokumentumot.

 3. A NER keltette gyűlölet használható a jelenlegi eliteknek (nem csak a hatalomnak, hanem az ellenzéknek is). A gyűlöletnek számos rövidtávú előnye van. Elhatárol, feszültséget vezet le, és annak az illúziójával kecsegtet, hogy nem felelős a gyűlölködő sem az érzelmeiért, sem a sorsáért, semmiért. A hibás más. A gyűlöldetet érző le is merevedik, nincs tennivalója.  A gyűlöletet folyamatosan tüzelni kell. A gonosz világ, ami nyomorba döntötte őt, megérdemli a gyűlöletet. A gyűlölet gyors és eltérít; a szeretet lassú, macera de közelhoz. Nincs szeretet és nem is ígér senki szeretetet ebben az úri cifraságban. Ahhoz is segít, hogy te vagy a gyereked biztosak legyenek abban, hogy el kell menni innen, ez az egyetlen jó megoldás. Hogyan tudjuk a gyűlöletet szeretetbe fordítani? Fontos adalék, hogy a gyűlölet és a düh két fogalmak, a dühöt lehet tevékenységbe csatornázni, s ha értelmes célok eléréshez vezető cselekedeteink lesznek, a gyűlölet és düh talán csatornában tartható. (Ha ner közszereplők tesalkatának liberális oldalon történő bírálatát látom (Demeter Szilárd) van okom megijedni- számomra nem csak az érthetetlen, és elfogadhatatlan hogy ellenzéki oldalon bárki bárkinek testi megjelenésére, testi adottságaira tesz bármilyen megjegyzést, hanem az is, ha ezt megjegyzés nélkül marad.)  

 4. Ki kell bírni és áldozatot kell hozni. A gyűlölködő Magyarország azt tanítja meg, hogy nem tudod jól érezni magad, add fel, sírva vigadsz, számolsz, hogy múljon el. Ha magyar vagy, lemondtál az örömről, minél rosszabb, annál jobb. Ott lebegnek a hatalmas célok (magyarság, vérség, keresztény katyvasz, meg esetleg, hogy a gyerekeidnek jobb lesz, meg egyéb lila ködök még akkor is, ha az aHang-ban vagy) Hogyan lehet a hiánygazdálkodás helyett az örömelvet visszahozni? Hogyan örüljünk, azt hogyan kell csinálni? Bár erre a kérdésre kezdek választ kapni. Az együttműködés szórakoztató.

 5. Itt nincsenek pártok. Minden ellenkező híresztelés ellenére itthon egyetlen párt sem működik. Ezek nem pártok. Nulla társadalmi beágyazottsággal működő pártelitek csinálják a kutyakomédiát néhány száz párttagnak. Romantikus hőseink vannak: Hadházy, Szél, akik nem tudnak szövetkezni, nem tudnak együttműködni senkivel. Egyetlen párt sem akar párttagdíjakból működni, mindegyik az állami apanázsra hajt. A pártelit pont úgy veszi semmibe a saját tagságát, mint a magyar elit a választót. Nem is történik párttoborzás. Még a fidesz csinál úgy, mintha, de tudjuk családi biznisz az egész. Fel kell szólítani a pártokat, hogy lépjenek ki a nép közé! Álljanak szóba választóikkal? A Civil Bázis úgy fogalmazza meg magát pártellenesként, hogy nincs értelmes vita arról, hogy mi a gondunk a pártokkal (fantáziám, hogy elegünk van az antimekortatikus pártelitekből, akikkel nem lehet tárgyalni, de nincs kimondva).

 6. Ha nincsenek pártok, pártprogramok sincsenek Ha arcátlanul belemondja a médiába Vadai Ágnes, hogy megkéri a pártját néhány tagját, ugyan rittyentsenek már össze valami programot, amit oda lehet vetni a választónak és senki nem háborodik fel azon, hogy kihagyja a választót is és a szakmát is a pártalkotásból, ez a bénultságunkról szól. A program nem más, mint terv, folyamatos egyeztetés, közös gondolkodás, szakmák megszólítása és tisztelete. Igen, Vadai Ágnesnek pont úgy nincsenek demokratikus hagyományai, mint egyikünknek sem. Erről a hiányról beszélhetnénk, esetleg csinálhatnánk valamit. Hogyan tudunk pártprogramot közösen létrehozni, úgy, hogy közben demokratikus hagyományokat is teremtünk?

 7. A zsozsó a lényeg a választások kapcsán is. A leszerepelt magyar elitnek, amely minden kapcsolatot megszakított a szakmaisággal, a szakmákkal, a saját zsebének a szempontja a lényeg (mindegyik párt az MDF-től a Jobbikig). Itt a magyar rendszerváltás története egyetlen ábrában. Az ENSZ és a WHO méri a magyar társadalmi egyenlőtlenséget egy u.n. Gini index érték megadásával. Az ábrán az látható, hogy a társadalom felső 1%-a az összesen megtermelt társadalmi javak hány százalékát sajátítja ki. Ez a fontos szempont, minden más lényegtelen. (https://wid.world/country/hungary/)

Hogyan lehet csökkenteni az egyenlőtlenséget és igazságtalanságot? Kell arról gondolkodnunk, hogy az egyenlőséget hogyan lehet képviselni és a kisemmizetteket megszólítani?

 8. Mennyire lemaradtunk Szlovákiától, Csehországtól, Lengyelországtól! Mindenki megelőzött minket, akikkel együtt indultunk. Olyan mértékű a züllés, hogy a rendszerváltás előtti élharcosból, éltanulóból egy vesztes, kirabolt, kifáradt ország lettünk. A Magyarország jobban teljesít teljesen hamis kijelentés. A hátukat figyeljük azoknak, akik korábban irigykedtek ránk. Ha kommunikáljuk lemaradásunkat, leszakadásunkat az jó, mozgósító, vagy elcsüggesztő? Nem lehetne-e az, hogy azt mondjuk, nézzük meg, hogy ők hogy csinálták és tanuljunk tőlük?

 9. A szakmákat ellehetetlenítették, nincs szakmai párbeszéd. Amikor arról beszélünk, hogy legjobbjaink külföldre menekültek és azzal hitegetjük magunkat, hogy csak a pénzért mentek el, hazudunk. Nem, nem csak a pénzért mennek el legjobbjaink, hanem a jobb szakmai közéletért. Külföldön tisztelik a tudást és a tapasztalatot, nálunk a hit mindent visz. Hogy lehet visszaadni a szakmák becsületét?

 10. Az oktatásunk a reménytelenség tükre. Ebben a reménytelenné dermedt országban, ahol nincs kreatív erő, ahol az oktatást ma a megtartott órák kipipálása jelenti és nem álmodozás, felkészülés, tervezés a jövőre, ebben az országban az oktatás egy olyan rendszer része lett, ami önmagáért van, alig van kapcsolata nincs a külvilággal. A gyerekeink nem tanulják meg, hogy ismerjék fel mi az az értékes és különleges, ami csak bennük van meg, nem tanulják meg, hogy ezt az értékes és különleges képességet hogyan fordítsák anyagi javakra? Nem tudják mi az, hogy piac, mik a szabályai. Nem tudják, hogy a különleges és értékes pozitívat hogyan találják meg társaikban, hogyan működjenek együtt? A kíméletlen versenyt, azt elsajátítják, de az együttműködést, a közösségi szerepeket (konfliktus elrendező, mozgósító, meghallgató, alkotó-realizáló, vezető, kihívó, képviselő-felelősségvállaló, stb) nem. Hogy lehet élővé tenni az oktatást?

11. Reménytelenség van. Elzsibbadtunk. A rendszerváltás után kapuit kinyitó Magyarország nem rendelkezett demokratikus hagyományokkal. Nem vagyunk erősek, az immunrendszerünket a fidesz úgy támadta le, mint egy rák a szervezetet. Áttétel mindenütt. Hogyan tudunk reményt ébreszteni magunkban és egymásban? Hogyan tudjuk elzsibbadt tagjainkat felpezsdíteni?

 12. Már nem bírjuk a vesztett meneteket. Kimegyünk, megyünk, a pártok megszólítanak és ott hagynak. Már azzal is otthagynak, hogy vesztes ügyekbe visznek. Nem lehetne jól meggondolva, jól megtervezve (persze nincsenek think-tankjaink) olyan ügyre mozgósítani, ami biztosan nyert ügy? Hogyan lehet nyert ügyet csinálni?

 13. Hol van az árnyékkormány? Hol van az árnyékparlament? Elkezdődött a taktikázás. Hogyan lesz kétharmad? Biztos, hogy ez a most a legfontosabb? Leírtam, nincs demokrácia, de az aHang és a Civil Bázis úgy csinál, mintha lenne és hatalmat akar. Jól van ez így? Nem kéne itt is egyeztetni?

Szeretném ajánlani kiváló barátaim: Domschitz Mátyás és Varga Géza eseményét, mozgalmát, aminek végivitelével helyi és országos szinten lenne esélyünk arra, hogy végre közösséget formáljunk dolgaink alakítására, rendbetételére. Az Új Pesti Kerekasztal keretében ilyesmit csinálunk, várunk, hívunk másokat is. (https://www.facebook.com/groups/177589986077467) A mozgalom és esemény lényege az, hogy eseményeken közösen gondolkodjunk, alakítsuk ki: milyen Magyarországot szeretnénk, milyen országot szeretnénk. Milyen egészségügyet? Milyen Forintot? Mennyire egyenlő Magyarországot? Milyen Budapestet? Versengők, vagy együttműködők legyünk? Milyen legyen a magyar falu? Milyen Magyarország az, ami nem riaszt el, ami nem késztet menekülésre? Milyen egy szerető Magyarország?

Gézának és Mátyásnak kész programja van az egyeztetésre, holnap indulhat a közös munka.

A „Milyen Magyarországot szeretnél?” program ebben segítene. Nem csináljuk meg közösen?

Légy sz. rólunk velünk, ne nélkülünk. Találjuk ki, hogy hogyan fogunk össze örömmel, derűsen!

Károly