Másképp is élhetnénk. Jobban a jelenben, fontosabb, lényegesebb dolgokkal foglalkozhatnánk talán. Fákról, virágokról, ívelt vonalakról, izgalmas szögletekről, a bor ízéről, tájakról beszélgetnénk.  Megmutatnák egymásnak azt, amiért érdemes, amiért megéri. Versekről, sűrített pillanatokról beszélgethetnénk. Azt a pillanatot mutatnánk meg egymásnak, amikor eggyé váltunk minden létezővel. Élnénk. Játszanánk. Mintha lenne egy másik élet.

De kapunk egy történetet, valamilyen sorsot, amit nem mindig mi írunk, sokszor el kell viselnünk terheit, kihívásait. Univerzumunk közepén mi vagyunk. Nincs másik élet.

A másik élet kérdése máshol, másoknak is fontos, nem kizárólag a diktatúra nyomorához tartozik. Hogy van valami másmilyen létezés, másmilyen vágyott élet Hamlettől Irináig, Nórától a Szecsuáni Jó Lélekig, József Attilától Petri Györgyig visszatérő téma. Az álom ismerős érzése ez, hogy tudunk repülni: ugye, megy ez nekünk, lehet ilyen. Régóta sejtettük, hogy tudjuk, és tessék. Repülünk! Megmondtuk, tudtuk. Megy ez, van másik valóság! És aztán az ébredés józansága, hogy nincsen.

Egy egyszerű kifejezésbe össze tudom foglalni azt, amit én a pszichológia tudományából eddig tanultam. Egy Mérő László cikkben olvastam: „az egy másik élet”(ha jól emlékszem, Mérő egy olyan apának mondta ezt vigasztalásul, magyarázatul, akinek a fia az apa elképzeléseinek egyáltalán nem megfelelő életet élt: „de hát az egy másik élet”, mondta Mérő ennek az apának). A „másik élet” a másik ember tiszteletéről és a magányról szól, arról, hogy nem használom a másikat saját céljaimra. Akkor tehetem ezt, ha elfogadtam és megbocsátottam saját halálomat és végtelen magányosságomat. 

A másik élet „ígéretében” és annak „igézetében” reményekedve használhatjuk egymást: a szülők a gyerekeiket saját álmaik megvalósítására, a gyerekek a szüleiket, hogy újra és újra bizonyítsák ott vannak és szeretik őket, párok egymást, saját traumatikus sebeik gyógyítására, hazafinak induló lánglelkek országokat, népeket, hogy bebizonyítsák apjuknak, anyjuknak, hogy ők valakik. Aztán ezek a próbálkozások sorra elbuknak. Generációkon átívelő traumák keserítik meg azok életét, akik a titkos ám mégis nyilvánvaló tananyagot, hogy az egy másik élet, nem tudják elsajátítani. Összegubancolódások alakulnak ki, nincs elszakadás, eltávolodás, tudomásulvétel.

Lehet, hogy a másik élet nem is másik? Lehet, hogy szabadságunkban áll váltani? Észrevenni, hogy mi fontos és mi nem. Lehet, hogy lehetünk olyan kedvesek mint Paterson a város és Paterson a főszereplő ebben a filmben?

A művészet ott kezdődik, ahol a magány tudomásul vétele és az azzal járó szenvedés megbocsátása megtörténik. Lehet, hogy az alkotó életében ez nem tartósan jön létre, de az alkotás létrejöttének pillanatában igen, mert a művészi alkotás létrejöttének két feltétele van: a tökéletes elkülönülés, a megfigyelő pozíció és a tökéletes egybeolvadás azzal, amiről az alkotás szól, a tárgy pontos ismerete.

Alig van szebb ábrázolása az eggyé válásnak és az elkülönülésnek, mint az alvás állapota, amivel ez a költői film, a Paterson kezdődik. Egy szép fiatal párt látunk aludni, teljes bizalomban, egymás megnyugtató közelségében. Egy pár térben és időben, megtudjuk, hogy hétfő van. A férfi felébred megnézi óráját gyengéden megcsókolja kedvesét, aki erre felébred és elmondja álmát, hogy ikrei születtek. Megkérdezi a férfit, örülne-e annak, ha ikreik lennének, igen, mondja a férfi, mindkettőnknek jutna egy.

De miről is szól ez a film? Van egy buszvezető (Paterson), aki éli az életetét, buszt vezet, verseket ír, egy gyönyörű amerikai városban, Patersonban. Találkozik emberekkel, kapcsolatba kerül velük. Néhány napot látunk, a film talán egy hetet ölel fel, minden napot megneveznek, ma kedd van, ma szerda. Megy a napi rutin. A férfi gyönyörű verseket ír, a nő, akivel együtt él, Laura keresi önmagát. Laura kreatívan művészkedik, de nem művész, fest, gitározni akar, használja talán a párját, az ő pénzén vesz gitárt, szinte látjuk magunk előtt a jelenetet, ahogy a gitározást abba fogja hagyni. A férfi a drága gitár vétele miatt kicsit összehúzza szemöldökét, de szeretetben, békében élnek. A férfi őszi tájban jár munkába. Pont úgy gyönyörködik a fákban és színekben, mint én is szoktam. Szép város. Jóindulatú emberek.

Mindannyian az idő és a hely keresztjén élünk, pár évet élünk és meghalunk. Pont itt, pont most teljesedik ki a sorsunk, az idő, a genetika, a hely a társadalmi konfliktusok viharos szeszélyeinek kitéve. Akkor is, ha elmehetünk innen, vagy megpróbálhatunk lavírozni az időben. (múltba révedni, a jelent letagadni, álmodozni, csak a jövőbe nézni, vagy úgy, hogy „a régen minden jobb volt hazugságát” mantrázzák sokan) ez a hely és ez az idő adatott. Paterson a város itt és most Paterson a férfi itt és most. Érdekes, hogy a várost is és férfit is Patersonnak hívják. A férfi verseiben sűrűsödik össze, Paterson a város, de a város is hordozza Patersont, a férfit. A város és a férfi végtelen sokaságban tükröződik vissza egymásban, adott pillanatban adott helyen.

Mi van akkor, ha a traumáinkat letudjuk, megbékélünk a sorsunkkal, megbocsátunk mindenkinek, akinek kell és van arra képességünk, hogy otthont találjunk a világban? Örülünk, megnyugszunk, gyönyörködünk. A gyönyörködés egy-egy bizonyítéka a művészi alkotás. A szenvedés fájdalma is lehet a gyönyörködés egy formája. „Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak”.

A film lassan hömpölyög, mint a városi folyó vízesésekkel, kanyarulatokkal.

Van módunk körbenézni az utcán, a buszon, a kocsmában és szobában. Nem gyors egymásutánban változnak a helyszínek. Az operatőr lencséjén keresztül mi is átöleljük ezeket tárgyakat, helyszíneket, szereplőket.

Ahogy munkába megy, elhalad a ház előtti postaláda mellett, amit mindig meg kell igazítania és egy gyönyörű parkon át folytatja útját. Mondatokat mond magában. „van itthon rengeteg gyufánk és mind kéznél vannak” s ahogy halad, egy idősebb férfi ikerpárt lát egy padon, akiket köszönt. Természet, tudatos- tudattalan, folytatódó álom játék az idővel és hellyel.

Minden egyben van. Minden a helyén.

Alkotó folyamat indul, amely egyszerre történik kívül és belül, játszik az ébredő kíváncsiság. Az álmok üzennek a valóságnak és a valóság visszatükrözi az álmokat. A buszsofőr a buszon, még indulás előtt, elkezdi írni a versét a vezető ülésen egy füzetbe. Látjuk a szépen formált betűket a hófehér lapon.

„Van itthon rengeteg gyufánk,

És mindig kéznél vannak.

Jelenleg a kedvencünk az Ohio Blue Tip”

Abba kell hagynia az írást, mert egy kollégája sürgeti, indulni kell. A busz a férfi második otthona. Elindul, a városi megállókban beszállnak emberek és elmennek. Jönnek és mennek. Van, aki nyomot hagy és van, aki nem. Gyerekek beszélgetnek arról, hogy milyen jelmezt öltsenek Halloweenkor.

Aztán  folytatja a versírást:

Szerelmes vers

Van itthon rengeteg gyufánk,

És mindig kéznél vannak

Jelenleg a kedvencünk az Ohio Blue Tip

Habár régen a Diamondot szerettük,

Mert nem tudtuk, hogy van Ohio Blue Tip

Ezek remekül csomagolt köpcös kis skatulyák

Sötét világoskéken fehér a felirat

A betűk pedig olyan formájúak, mint egy hangszóró.

Mintha csak kihangosítanák a világnak:

Itt van a világ legszebb gyufája

Négy centis szár, puha fenyőfa,

A tetején szemcsés sötét bíborfej, józan és dühös és

Ugrásra kész, hogy meggyulladjon és lobogjon

Talán, amikor először segítesz rágyújtani a szerelmemnek

A történet folytatódik, a férfi verseket ír egy füzetbe. Kész költő, nem akarja verseit megjelentetni. Laura keresi önmagát. Bizonytalan, nem lehet tudni, hogy hiányzik belőle a tehetség, vagy azért nem tudja tehetségét megjeleníteni, mert annyira fontos számára a siker. Gitározik, fest. Aztán süteményeket süt a piacra, amit mind el is ad. A sütemények formájában, szépségében visszaköszön korábbi festményeinek színvilága. A buszsofőr költő mindenben támogatja párját. A lány pedig nagyon szeretné, ha a verseket kiadnák. Igen ám, de egy baleset eltünteti a verseket. Kutyájuk széttépi a füzetet anélkül, hogy előtte lefénymásolták volna őket.

Én nem bánkódtam nagyon, hiszen a versek beleégtek a gondolatimba, mint a gyufa amiről az egyik vers szól.

Ez a lassú remekmű a művészi élmény egész tárházát vonultatja fel. Belülről kifelé, kintről befelé haladhatunk. Mégis van három téma, amit talán értelmes kifejteni:

• Az ikrek témája. Talán mindannyiunkban van egy vágy a tökéletes hasonmásunk megtalálására, tudomásom szerint létezik egy pszichoanalitikus fogalom, az ikerkeresés fogalma. Nem az iker megtalálása a kérdés, hanem az, létezik -e valaki, aki pont olyan kívül belül mint mi, és ugyanazt éli át mint mi, de esetleg kevesebb sérüléssel? A keresés a fontos. A filmben több ikerpár felbukkan, mint olyanok, akik vagy megtalálták, vagy mindig is volt nekik ilyen testvérük. A legérdekesebb a költő lánytestvér, aki, mintha a költő buszsofőrnek lenne a testvére. Az az érdekes, hogy mindegyik ikerpár harmóniát áraszt, mintha az lenne az üzenetük, hogy ugyan van ikerpár, de nincs másik élet. Az ikrek felbukkanása mintha folyton arra emlékeztetne, hogy egyedül vagyunk, de jól is van ez így. Ahogy írtam fenn, a város és Paterson ugyan nem egyformák, de a kölcsönös hordozottság az ikerélményre hasonlít.
• Az örömre való képesség kérdése. Mi az a képesség, ami megengedi és lehetővé teszi, hogy örülni tudjunk? Weöres Sándor, Károlyi Amy, Emily Dickinson költészetének fontos témája volt az örömre való képesség kérdése. Mikor tudunk örülni, hogyan tudunk derűsek maradni? Ha eggyé válunk, vagy ha elkülönülünk? A halál és elmúlás tudata van-e annyira szorongató, hogy megakadályozza az örömre való képességet? A szorongás könnyen eredményezhet gyilkos birtoklási vágyat, - a kocsma szerelmi vitája a halál fenyegetettségével, a szerencsejáték megjelenése- ami nagy akadálya annak, hogy örülni tudjunk. A kocsmai emberek, mintha küzdenének ezekkel a problémákkal. Paterson pedig ezen problémák fölött van.
• Paterson higgadtsága, elkülönültsége, jelenlevése teszi lehetővé azt, hogy a féltékenység őrületében pisztollyal fenyegető honfitársát leszerelje. Fontos kérdés az, hogy miért jár Paterson kocsmába? Ha minden rendben van vele, éli az életét, akkor mit keres ezen egyszerű emberek között és miért megy el oda? Nem tudom. Nincs mindenre magyarázat. Élményszerzés, igazolása annak, hogy semmivel nem tartja magát különbnek társainál? Távolságot kell tartani a saját elkülönültségétől, és ott kell lenni, vagy csak hogy ne fülledjen be a kapcsolata Laurával? Mindez együtt is lehetséges összeadódik, de még egy fontos elem van, a napi rutin, a napi ritmus betartása. A napi rutin része a kutyasétáltatás és a kocsmába való betérés.
• Mit jelent a szabadság? Választhatunk? Dönthetünk? A szabadság kérdése talán a vízesésben jelenik meg legszebben:

Vízesés

Vízesés a tágas levegőből,

Úgy hullik le, mint fiatal lány haja, ahogyan a vállára zuhan,

Pocsolyákat teremt az aszfaltra,

Visszatükrözve felhők és házak különös rajzolatatait,

Hullik házunk tetejére, anyámra, hullik rám is.

A legtöbben úgy hívják eső.

Belenézek ebbe a filmbe, mint egy prizmába, ezernyi szín, játék és gondolat Lehet benne gyönyörködni és lehet ennek a filmnek örülni. Tiszta szívvel ajánlom.