közélet, pszichológia, élmény, tudomány

Agyalás

A klubrádió nyomorúsága

2018. június 18. - Agycsavar

A Klubrádió nyomorúsága…

 

mindannyiunk nyomorúsága.

 

A Klubrádió nyomorog? Tényleg? Alig gondolja így bárki, vagy mégis? A tények szerint (vagy amiket én tényként tudok):

  • Szinte a teljes vidéki sugárzási lehetőségét elvesztette, csak Budapesten érhető el.
  • Hatalmas nemzetközi botrány volt a sugárzási területek elvesztése miatt, de a botránynak komoly következménye nem volt. Morogtak, tárgyaltak, kezet fogtak Brüsszelben a rádió vezetőivel ilyen-olyan EU-biztosok, de aztán nem történt semmi.
  • A nemtelen pályázati kudarcot (szürreális indokok) bírósági eljárás követte, amelyen az 1,2 milliárd forintos kártérítési igényből néhány milliót ítélt meg a bíróság.
  • A magyar jog a rádió mellett van, Európa és a világ elcsendesült. Kártérítés nem lesz, a sugárzás vélhetően csak Budapesten marad meg, ha egyáltalán.

Ez bizony nem túl biztató. Százezrek hallgatják az utolsó ellenzéki hídfőállást; én is. Mostanában sokszor máshova kapcsolok. Nem csak azért, mert túl sok a rossz hír és lever a reménytelenség ezt a rádiót hallgatva, hanem azért is, mert azt gondolom, hogy a választási kudarcért nem csak a magyar ellenzéki pártok, de a magyar média is felelős, s ahogyan a pártok, úgy a Klubrádió sem vonta le a következtetéseket, és se változásnak, se változtatási szándéknak még nyoma sincs.

Megteheti, hiszen a hallgatók pénze tartja el. (A kis hirdetőket, mint amilyen én is vagyok, nem keresik. Ez is egy nyomor, hogy én pl. áttételen keresztül hirdetek a Klubrádióban, a Lírán keresztül, pedig hirdetnék önállóan is. Azt hiszem, hogy a hirdetési osztályt meg is szüntették.) Hirdetések alig vannak, az irány ugyanaz.

Ezt a műsort a Klubrádió hallgatói támogatták – hallani sokszor.

Szerintem a Klubrádió, ugyanúgy, mint az ellenzéki pártok, egyrészt visszatükrözi a mai illiberális, mondhatni vezérelvű helyzetet, másrészt újra és újra meg is teremti.

Egy rövid elemzésben leírom azt, ahogyan én látom ezt a mechanizmust.

Néhány hónappal ezelőtt Csepeli György azt mondta egy reggeli műsorban, hogy legközelebb ne őt hívják meg, hanem hívjanak meg egyszerű, Csepeli szóhasználatával élve „normális” embert, és kérdezzék őt.

Nem történt meg. Az átlagemberek hiányoznak a műsorokból. Átéljük azt a nyomorúságot, ami szinte minden média alapvető ellentmondása: nem érdekes az átlagember, az okosat, a különlegeset, a nálunk nemesebbet, az ismertet és a híreset akarjuk hallani, a magunk szintje érdektelen. Ez a gondolat vezet a celebvilágba. Vattacukor embereket hozunk létre közösen, s aztán síránkozunk, hogy nem jelenik meg a mi világunk a médiában.

Talán ezért is van az, hogy a politikai színtéren kudarcot vallott a rádió. És itt bizony már komoly szakmai kifogást is emelek, mi szerint politikát csak úgy szabad a médiába vinni, hogy megkövetelem a tárgyilagosságot, nem vagyok elfogult senki felé és ami a legfontosabb, a szakmai felkészültséget nem pótolom valamiféle sármmal.

Nemrégiben történt, hogy Baán László, a Liget projekt miniszteri biztosa volt Rózsa Péter vendége. Az a Rózsa Péter, aki a legvehemensebben, legindulatosabban támadja a regnáló hatalmat egyéb műsorokban, teljes felkészületlenséggel, vagy teljes alávetettséggel fogadta vendégét. A maximum, ami tellett tőle az az volt, hogy az utolsó mondatban azt kérte, hogy regulázza meg azt az őrző-védő szervezetet, a Valtont, amelyik a Liget projektet védi a tiltakozóktól. Ennyi? Hol a látleletekre, verekedésre való hivatkozás (megverték a tiltakozókat), hol a riporteri vehemencia, hol voltak a felkészült, szembesítő kérdések a kivágott fákról – kiderült, hogy már számos fa pusztult el a biztos korábbi, faéltető ígérete ellenére. Ha nem megy a riporteri működés, miért nem hívott meg egy olyan felkészült szakembert (pl. Lukács Andrást a Levegő Munkacsoporttól), aki az ő felkészültségi szintjét feljavítja? Hogy jött létre percek alatt az az alávetettség, amelyből Rózsa Péter szakmai vesztesként lépett ki? Nem akart vitatkozni? Kerülte a konfliktust?

A vita mögött kellemetlen konfliktust sejtünk, míg magyaros délibábos lelkünk az egyetértés szépségébe szerelmes. Nem szeretik a Klubrádióban a vitákat. Nincsenek vitaműsorok, pedig még pénzt is hozhatna egy emelt díjas betelefonálós vitaműsor, amiben a betelefonálók dönthetnének, hogy ki legyen egy jól körbejárt vita győztese. Lehetne mérlegelni, hogy kinek az érvei voltak meggyőzőbbek, ki adott új szempontokat, világított rá logikai buktatókra stb.

A Klubrádió lemondott a vitákról. Vita maximum Bolgár György és egy-egy kormánypárti betelefonáló között van, ha azt vitának lehet nevezni.

De nem csak a viták hiányoznak a Klubrádióból, hanem a tárgyilagosság és a szakmaiság is.

Két etikus lehetőség van. Vagy felvállalja nyíltan, hogy baloldali a rádió (az, hogy ellenzéki, még nem jelenti azt, hogy baloldali), vagy a tárgyilagosságot választja. (Fontos, hogy korábban letették a voksot az MSZP mellett – pl. teljesen értelmetlen hirdetést adott le korábban a BKV, ami akkor persze nem volt problémás – s most nehezen szerzi vissza a neutralitás látszatát. A kissé zavaros múlt ennek a látszatnak az elérését igencsak megnehezíti.)

Egyikhez se tartja magát a rádió.

Azt tippelem, hogy minden újságíró álma a mindenkitől egyenlő távolságot tartó, magas újságírói szakmai színvonalat tartó szolgálat. Azt hiszem, hogy ez egyfelől drága mulatság (sokszereplős szakértő stáb kell ehhez), másfelől pedig azért rendkívül nehéz, mert a jelenlegi kormányhatalom, ami a hit, elvakultság, nacionalizmus talaján áll, nem áll szóba egy gondolkodó rádióval. Alig jelennek meg kormánypárti személyek a rádióban, de ha megjelennek (pl. Gulyás Gergely, Palkovics László, Kósa Lajos, Lázár János), akkor az az attitűd, hogy jaj, végre nálunk is megjelenik és bizony alámennek az interjúalanyoknak. Van egy visszatérő elem ezekben az interjúkban, ha Bolgár György műsorába kerül a beszélgetés. Ez a visszatérő elem az, hogy ha nem ért egyet, akkor elkezd Bolgár György vitatkozni, definiálni, kioktatni. Nem az történik, hogy ügyes kérdésekkel olyan irányba tereli az interjúalanyt, hogy kiderüljön, mennyire téved, milyen rémes helyzetet teremtett a hatalomban levő, hanem megtudjuk, mi B. Gy. véleménye az adott kérdésben, az adott kérdést B.Gy. hogyan látja, s azt is megtapasztalhatjuk, mennyire dühös azon, hogy interjúalanya másként vélekedik.

Szeretném én, a hallgató, kialakítani a véleményemet, szívesen veszem, ha az interjú alanyt hosszasan hagyják beszélni, s szeretném tudni azt, hogy pontosan mit gondol, honnan indul, hova tart, aztán én szeretném ezt véleményezni. Nekem nem hiányzik B. Gy értékítélete.

Tehát a neutrális irány nem működik.

És a rádió nem működik ténylegesen baloldali médiaként sem. A legelesettebbek nem jelennek meg. Ők hallgatnak. Nem kap szót az ózdi munkanélküli, beszél helyette Almási Tamás, aki filmre vette őt (mármint az ózdi munkanélkülit), (nem szólalnak meg és nincsenek megkérdezve azok a szocialista politikusok, akik a privatizációval földönfutókká tették ezeket az embereket, biztosan ez közelmúlt és nem történelem). Nem szólalnak meg azok a napszámosok, akik a FIDESZ oligarchák földjein dolgoznak, de megszólalt helyette Gőgös Zoltán (azt elfelejtik megkérdezni, hogy a TSZ-ek felszámolását hogyan próbálta megakadályozni az MSZP? Vagy ő is inkább a fazék körül lebzselt?). Nem kap szót a meghurcolt tanár, aki elmegy egy Momentum rendezvényre és másnap az iskolaigazgató rendre utasítja, de megszólal Fekete-Győr András. Nem szólal meg a holland, német, svájci húsvásárra kicsempészett magyar prostituált, de megszólal helyette Papp Réka Kinga és esetleg a szexmunkások szakszervezetének képviselője. Sem Kuncze Gábort, sem Lamperth Mónikát nem kérdezik meg, hogy belügyminiszterként mit tettek a kirabolt, kitántorgott, vagy kiebrudalt legszerencsétlenebb honfitársaink – magyar nők – hazahozataláért, miért csak a helyi (svájci, német, holland) szociális munkások segítik őket? (Rádai Eszter és Lamperth Mónika jó pár évvel ezelőtti interjúja azt hiszem a Klubrádió történetének egyik legrosszabb beszélgetése volt.)

Nézzük az egészségügyi riportokat! Az egészségügy komplex kérdés, ha a Klubrádiót hallgatjuk, csak egy dologra juthatunk: az egészségügyet a több pénz mentheti meg. Hogy sok szakember szerint egy fillért nem szabad beletenni ebbe a rendszerbe, mert szétlopják? Hogy az egészségünkért az életmódunk a leginkább felelős? Hogy ez egy komplex kérdés? Ez fel sem merül. Hosszú riportok jelennek meg most pl. az amputálásról, de egyetlen amputált beteg nem nyilatkozik, de nem nyilatkozik az a kórházi pénzügyes vagy orvos, aki tisztázza, hogy hogyan van az, hogy a mi társadalombiztosítónk több pénzt fizet egy amputálásért, mint egy hatékony prevencióért, edukációért? (A döntéshozó nem jelenik meg, nem járnak utána, nem elemzik a tarthatatlan helyzetet – Magyarországon évente több, mint 4000 ember lábát vágják le, Ausztriában alig több, mint 1000 főét. A finanszírozó, aki ezt az egészet kitalálta vagy működteti, mintha nem is lenne.) Ha a Klubrádiót hallgatjuk a kérdés megoldása az, hogy itt ez a gazember kormány és nem ad több pénzt az orvosoknak. Kb. ennyi.

A hallgatók egymondatos választ várnak és meg is kapják. Vannak a jók és vannak a rosszak. A Klubrádiónak is megvannak a barátai, hadd legyenek, minek ide más elv és más gyakorlat,

Néhány héttel ezelőtt volt egy szombati Filmklubrádió adás (szerintem Rózsa Péter legjobb műsora). Többször megismételték. Szántó Erika volt a film rendezője, azt hiszem, Titok volt a film címe. Kiváló beszélgetés követte a filmvetítést, kiderült milyen érdekesek a hallgatók, milyen sokat tudnak. A riportba bejátszottak egy jelenetet a filmből, amiben az apa munkaidőben a folyóparton sétálva találkozik a fiával. Az Andorai Péter által játszott szereplő titkolta, hogy munkanélküli. „Egyszer majd elmondom”, mondta a fiú, „Egyszer majd én is”, mondta a filmbeli apa - Andorai. Így jelent meg a munkanélküliség nyomorúsága, a haszontalanság kínja. Áttételesen, kicsit sterilen. Nem konkrétan. A kisemmizett, a nyomorult, aki most vélhetően a Fideszre szavazott, nem kap szót a rádióban. Ehhez vagyunk szokva a Klubrádióban, az igazán elesettek nem szólalnak meg, de tudjuk, hogy az igazság valahol odaát van.

Tényleg azt gondoljuk, hogy jobb országunk lesz, ha a mostani elitet a Klubrádiónak jobban tetsző elitre cseréljük? Szerintem aligha.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://agycsavar.blog.hu/api/trackback/id/tr8114055238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása