Szolidaritás, teljesítmény, nemzet. Ezek az alapelvek tetszenek nekem. Ezek a Momentum alapelvei. Klassz, ez kell, csatlakozom (mondjuk a jogbiztonság, a méltóságra alapuló alkotmányosság, európaiság hiányzott, de odaképzeltem) Nem lesz Olimpia, megakadályoztunk egy újabb lopást, haverjaim is gyűjtöttek aláírást, elsőként írtam alá. Hatalmas örömmel és lelkesedéssel csatlakoztam. Nem volt egyszerű. Írtam honlapjukra, aztán rám telefonáltak. Egy szimpatikus fiatalember hívott. Később találkoztunk, elbeszélgetett velem, jó másfél óráig kérdezett (állítólag sztenderd kérdések vannak) és kérdeztem én is. Bemutatkoztunk. Elmeséltem, hogy szerintem mihez értek (egészségügy) hogy betegszervezetekkel dolgozom, több EU projektet vittünk, alapítványunk norvég projektet nyert és valósított meg két éven keresztül, a teljesítésig. Sok kapcsolatom van más szervezetekkel, betegcsoportokkal. Nagyon aktívak vagyunk, aktív, felelősségteljes módon próbálok élni, talán tudunk ezt, azt megszervezni és akár pénzt is adok.

Egymásra hangolódtunk, úgy láttam, megértettük egymást.

Mosolyogva mondta, hogy milyen nagyszerűek voltak a vidéki fórumok (legtöbbjükön részt is vett), hogy ott milyen kreatívak az emberek. Mennyi ötletet mondanak. Mondom nagyon érdekel, ha lehet, mondjon hármat. Gondolkodott, zavarba jött. Látva zavarát, jegyeztem meg, hogy egy is elég lesz. Most nem jut eszébe egy sem… Mindegy, jó lesz. (de a kisördög megszólalt bennem, mi történhetett akkor a lakossági fórumokon, ha az egyik vezetőnek egyetlen ottani kreatív ötlet sem jut eszébe).

Én 9000 Ft-ot fizettem be, mint pártolótag, egyben a három hónapot. Aztán Z.P. intézkedett és meghívtak az Egpol csoportba. Ez azt jelentette, hogy alakult egy facebook csoport, (EGPOL) néven, s azt mondták, hogy mi vagyunk a felelősök a Momentum Egészségpolitikai programjának kidolgozásáért. Ez a csoport már megvolt, ehhez csatlakoztam. Körülbelül három hónapot (valamivel többet) voltam a csoportban, sokat tettem bele, sokat foglalkoztam azzal, hogy megosszam, amit tudok, s megértsem amit mások tudnak, s azt be is építsem az én tudásomban.  A keretekről annyit tudtam, kedd esténként skype konferencia lesz, ahol az akkor kb. 8 tag megbeszéli a megbeszélni valókat. Engem felszólítottak, hogy írjam le elképzeléseimet. Leírtam, azt hittem, mások is ezt tették, de nem; Cseh Katka, Kanka Andor, Kofrán Gergely nem írt semmit a csoportba elképzeléseiről. Másodrangúnak éreztem magam, te írd le a dolgaidat, mi meg nem. Mindegy, leírtam mindent, ahogy kérték.

Ott vagyok én, bekerültem az EGPOL csoportba, hogyan tovább? Megkérdeztem. Feltettem a kérdést, mondjátok, hogyan lehet ide témát behozni, mik a keretei a megvitatásnak, s honnan tudjuk, hogy megállapodtunk? Társadalmi szinten is fontos lenne ez a kérdés. A nyomtatott szabad sajtó vergődésével, vagy a közszolgálati és kertévék nyomorúságával, hogy lehet egy téma téma? Mik a keretei a megvitatásnak, s honnan tudjuk, hogy megállapodtunk? (Jenleg országos szinten az a téma, amit Orbán témának tart, s onnan tudjuk, hogy „megvitattuk”, hogy Orbán már nem beszél róla)

(És itt máris egy alapkérdés felvetődik, amire azt hiszem minden ellenzéki párt rossz választ ad. Magyarország demokrácia, vagy nem? Ha bíznak a választás tisztaságában és úgy tesznek mintha demokrácia lenne, (pl. azt hiszik, hogy a hatalmi ágak szétválasztása, a választási törvény, sajtószabadság rendben van, stb.)  azzal szentesítik Orbán rendszerét, s neki dolgoznak. Ha pedig Magyarország nem demokrácia, s a választók jelentős része szerint itt tartunk, akkor minek mennek bele a választásba? De a demokrácia hiányának megfelelő alternatív stratégiát, taktikát nem látni. )

Az EGPOL munkacsoport akkori vezetője Kofrán Gergely közgazdász volt. Nagyon szimpatikus, nyitott ember, s az különösen tetszett, hogy nem orvos. (Azt gondoltam, hogy remek, semmiképpen nem gondolom, hogy orvosnak kellene lennie az egészségpolitikai csoport vezetőjének, mert egy szolgáltató ellenérdekelt a szolgáltatást igénybevevő érdekeivel (minél alacsonyabb színvanalú/mennyiségű szolgáltatásban érdekelt adott áron a szolgáltató)

Feltettem a kérdést a facebook csoportban, semmi válasz, aztán két hét múlva újra, újra (hogy lesz téma egy téma…??)  semmi válasz. A két skype konferencia volt három hónap alatt, amin részt vettem, vagyis, figyeltem. Egyrészt elolvastam a nyögvenyelősen feltett javaslatokat, amik nagyobbrészt a praxisközösségről szóltak. Szerintem én mindent elolvastam, felszólítottak, hogy írjam le javaslataimat, leírtam. Így feltettem akciótervünket (neves szakemberekkel közösen írtuk) az öngyilkosság megelőzésére, egy nemzetközi tanulmányt, ami az egészségügyi empowerment és közös döntéshozatal európai helyzetértékeléséről szólt (a nemzetközi kutatásban Magyarország is szerepelt), az Európai Unió e-health irányelvét. Senki el nem olvasta, se egy like, se egy köszönöm, se bármilyen reakció nem volt.

Sejtettem, hogy valami nem stimmel.

Először a „pályám” elején javasoltam, hogy foglalkozzunk a kórházi fertőzésekkel. Javasoltam, hogy azonnal hozzuk nyilvánosságra a kórházi fertőzések számát. Az orvosok fanyalogtak. (Benne Cseh Katka nőgyógyásszal) nem lesz jó, mert a lakosság nem fogja tudni összerakni, nem érti meg. (az Egpol vezetője csendben, eszébe sem jutott moderálni a kialakuló vitát) Az orvosok azt mondták irányelv kell. Nem ismerték a jelenlegit, nem tudták, hogy van. Megszereztem, feltettem az ide vonatkozó irányelvet.  Kérdeztem, minek kell történni ahhoz, hogy az irányelvet betartsák, mert hogy a jelenlegit, ami nem rossz, senki nem tartja be.  Hát sok időnek kell eltelnie, volt a válasz. Szóval sok embernek kell meghalnia? Semmi válasz. Közben a praxisközösséget tárgyalták.

Az alapvető kérdésre: ki az orvos főnöke a mindennapokban, kinek tartozik felelősséggel (a betegnek, a kórház vezetőségnek, a finanszírozó biztosítónak, az őt érdekeltté tevő gyógyszergyárnak?) sem az egpolban, sem a főnökségben nem volt reakció. Nincs válasz. Miért hajtana végre bármelyik orvos reformot, miért változtatna? De ha változtatni kell, ki a tulajdonos, aki ellenőrzi a változások végrehajtását? Többször kérdeztem, semmi válasz. (Az október 15 után nyilvánosságra hozott MOMENTUM egészségügyi program erre az alapkérdésre nem válaszol. )

Eltelt kb. két hónap. Az elnökségből jött egy üzenet a főnökség részéről. Kórházi fertőzésben meghalt egy csecsemő, Orosz Annának nyilatkozni kell tévében rádióban sürgősen. (Orosz Anna nem ért az egészségügyhöz egyébként, nekem az volt az érzésem őt hallgatva, mintha egy Benke Valériát hallgatnék) mondjunk valamit. Addig a felvetéseimre a kórházi fertőzésekről semmilyen, vagy alig volt visszhang.  Miután nem volt visszhang, leszálltam a témáról. Reggel üzenet Pass Dánieltől, délutánra kell valami. ….

Mi ez? Az egészségpolitika folyamatos, nem határidős feladat. Addig semmi, most mondjunk valamit. Az én javaslatom elhangzott Orosz Anna nyilatkozatában a halálesetek nyilvánosságra  hozataláról.

Mondták örüljek.

Aztán elvetődtem a hétfői, vagy keddi Momentumos marketing ülésre a Rózsa utcába. Ott ült négy marketinges. Ők a párt agyai. Nem elvek mentén történik a politizálás, hanem marketing mentén. Ott ült négy nagyképű fiatal és eldöntötték,  hogy a szakpolitikai javaslatokból mi az, ami kommunikálható és mi nem. (eléjük járult minden munkacsoport) Ők döntöttek. Pökhendien, bemutatkozás nélkül, valamilyen furcsa, számomra érthetetlen elvek mentén tárgyaltunk.

Szóvá tettem K.Gergelynek. Mi ez a nagyképűség? Hát majd változtatnak, igen tudják, hogy bunkók a marketingesek, de értsem meg, ők ilyenek, majd megismerem és megszokom. Sok volt ez nekem. (Pl. azt sem értettem, hogy a Momentum több vezetője május elsején elmondta, hogy nem hagyjuk ezt, nem hagyjuk azt. Minek mondták, ha júliusban is még megvolt az, amit nem hagytak? Ha mondják miért hagyják, vagy ha tudják, hogy tehetetlenek, minek mondják? Gáz…. Elvesztik a szavak a súlyukat. Elinflálódnak. Mint minden új párt. A szavak jelentését vesztik el először mindig.)

Nem tetszett a fesztivál sem. Az én kis 9000 Ft-os is benne volt. Nyitás fesztivál, ahol lézengtek. Hívtak, menjek, 50 év felett már nem bulizok. OK, nem baj, van ez így. De miért mondják, hogy jó volt a fesztivál, ha egy dolog miatt emlékezetes, mégpedig attól, hogy Urbán Pétert kitiltották, illetve csak akarták? Az is egy ilyen nem hagyjuk, de éjszakára még maradjon.  Miért nem lehet azt mondani, hibáztunk a fesztivál szervezésével, sokba került, elcsesztük a befizetett pénzt, ezt még tanulnunk kell. Az alázat mentes, nagyképű kommunikáció jelent meg, a hiba beismerése marketing szempontból kényelmetlen.  Nem tetszett a fesztivál kommunikálása sem.

Mindegy, maradtam, dolgozgattam, aztán kiderült, hogy megkértek valamilyen Harvardon végzett egészségközgazdászt, hogy írja meg a Momentum egészségpolitikai programját, csak erről nekünk EGPOLOSOk-nak elfelejtettek szólni. (mondjuk feltettem a kérdést, mit tanítanak a HARVARDON a hálapénzről) Bejött egy ember a facebook csoportba, aki nem mutatkozott be és elkezdett utasítgatni. Csináljam ezt, csináljam azt. A nevét sem tudtam jóformán. Tegyem föl azt a programunkat, amit már korábban kétszer megosztottam (teremtett lélek el nem olvasta) valamilyen DROPBOX programba. Nem tettem fel.

Lelkes voltam, sokat dolgoztam a kb. három hónap alatt. Szerintem én voltam az egyetlen, aki mások ötleteit elolvasta. Párbeszéd, vita nem volt.  Az a stílus, az a hangnem, amit az új ember velem szemben megengedett, minősíthetlen volt. Hajnali háromkor kiléptem. Letiltottam magam minden csoportról. Közben megalakult a helyi szervezet. (Az alakuló ülésről Gyuris Dóra és még három másik vezető több, mint húsz percet késett, jaj ugye nem baj….. )

Közben elkészült a program. Egy két ötletem talán visszaköszönt, de az alapkérdés: miért változtatna bármit az orvos, mert ugyan keveset keres, a szegénységet szabadsággal, zéró felelősséggel kompenzálják, bármit megtehet, nem ellenőrzi senki, hogy fogad-e el hálapénzt, nyugodtan használja az állami infrastruktúrát magáncélokra, nem sorolom. Nincs ellenőrzés.

Bár a Momentum azt mondta, hogy az elmúlt 25 év vezetőivel semmit nem fog együttműködni, egy volt államtitkár képviselte a Momentum egészségügyi programját a bemutatón.

Sajnáltam, megbántottak. Elmondták, hogy tudnom kellett volna, hogy itt kemény hieararchia van, s az elnökségnek nem kötelező kommunikálni a tagsággal. Tiszta Fidesz módi már most. Nagyképű, klikkes önérvényesítő csapat önmagának.

Kiléptem, nem bántam meg.

Elmentem egy lakossági fórumra, amit Orosz Anna tartott. (szerintem nem talált közös hangot a közönséggel a tizenegyedik kerületben. Fiatalokat várt, de 50 év fölötti volt a többség). Orosz Anna elmondta, hogy egy vidéki tanárt behívatott az igazgatója, mikor megtudta, hogy elment egy Momentum rendezvényre. Kérdeztem, hogy mit segítettek a tanárnak, ha már a szolidaritás alapérték a pártban? A kérdést Orosz Anna elengedte a füle mellett (több kérdéssel így tett). Egy hallgató számonkérte – nem én- hogy hogy lehet, hogy nem válaszol kérdésekre? Én azt mondtam, hogy ha ügyvédet fizettek volna a tanárnak, hogy képviselje abban a jogvitában, amit az igazgató számonkérése jelentett, ez a tett üzenhette volna azt a választóknak, hogy a Momentumon belül a szolidaritás tett, nem csak szólam, hanem tett, s hogy a védelem és az emberi méltóság mindennél fontosabb. Az a szolgasors amit Orbán kínál a vidéki szegényeknek, közmunkásoknak felváltható a felelős szabadsággal, amely érték kivívásában a Momentumra számítani lehet. Kommunikálhatta volna ezt, de nem tette.  A szolidaritás, szabadság szólam, de ez érthető, ha nincs definiálva a párt tulajdonhoz, jogbiztonsághoz, globalizációhoz, tulajdonhoz, vállalkozókhoz való viszonya.

Szerintem nincs pénze a Momentumnak erre. (ez csak tipp) Elköltötték fesztiválra, meg marketingesekre. Azok biztos több szavazatot hoznak, mint mi, igaz szóra és hitelességre áhítozó választók, akik közül sokan még a kerítést is lebontanánk. A Momentumnak tetszik a kerítés.

Rosszul viszonyulok a hiteltelen, következetlen tekintély felé, nem tűröm a pökhendiséget, amit a Momentumban tapasztaltam.

Aztán már örülök, hogy Fekete-Győr András lejáratja magát nem csak azzal, hogy Juhász Péter ellenében indul a választáson, de azzal a sok ostobasággal, amit ezzel kapcsolatban nyilatkozik.

Reménykedtem, csalódtam. Fájt, elvesztettem valamit.