A gurukról

Jó lenne megérteni a gurukat, nem is a gurukat, hanem a követőiket, vagy nem is a követőiket, hanem a viszonyt, ami kialakul közöttük, vagy ezt az egészet egyszerre. Nem fogom tudni megérteni, évezredes dologról van szó. A gurukra óriási szükség van, azért szeretném megérteni ezt a jelenséget, mert igencsak bosszant, de törekszem a megértésre.

A guru messze van, elérhetetlen, nincs vele személyes kapcsolat, illetve a kapcsolat vele lehetetlen.

A gurut követni kell. A guru nem kérdez, hanem mond és kijelent. Ez így van. El tudod képzelni, hogy Soma (http://www.borsonline.hu/aktualis/soma-megmondja-mikor-szuljon-a-no/114885 Soma megmondja, mikor szüljön a nő), Szendi, Bagdy, Csernus azt mondja, NEM IS TUDOM, EBBEN NEM VAGYOK BIZTOS? Lehet, hogy ez így van, lehet, hogy úgy… Mondana ilyent? Aligha. Próbáltam olvasni őket, nem ment, pont azért, mert receptkönyvet adnak.

Halott dolog ez a guruság szerintem. Némelyikükkel személyesen is találkoztam. Az egyik férfi megkérdezte tőlem, nem tudnék-e neki gyógyszergyári támogatást szerezni, s arról beszélt, milyen sok szép lány van a kávézóban, ahol találkoztunk, de csak halkan mondja, nehogy az asszony megtudja.

Hogy valójában milyen a guru arca, személye, a rajongásnál, követésnél teljesen érdektelen.

Életünk káosz. Sok lemondás, sok kompromisszum, sok veszteség. Keserves tapasztalatokkal tanuljuk meg, hogy alig van ráhatásunk, alig tehetünk valamit. Ahogyan érünk, fejlődünk, egyre több veszteség ér, s ha a könyörtelen jelenségekkel megbarátkozunk és megbocsátunk a világnak, magunknak és másoknak akkor kerülhetünk intim, személyes kapcsolatba magunkkal, és fontos más emberekkel.

Ha mindez nem működik, akkor az intimitásra képtelenül ki kell találni valamit. Egy lehetőség a guru. Itt nem pusztán követésről, hanem követésről és rajongásról van szó.

Guruknál szerintem a halál tagadásáról, a kiszolgáltatottság tagadásáról van szó, az erősség és védelem illúziója van a háttérben, személytelenséggel társítva. Bár a sebezhetőség és kiszolgáltatottság van a háttérben, az nem kapcsolatba kerül, hanem valahova máshova. A rejtőzködés lehetséges.

A védettség illúziója azzal társul, hogy az erős, szerethető tekintélyszeméllyel, akit érdekel a rajongó, törődik, és akiért szexuális értelemben is úgy lehet rajongani és vágyakozni (nézzük, meg mennyire dívik a sztárok meztelenkedése és szexuális értelmű ilyen, olyan üzenete), a félelmetes szexuális interakció ki van zárva, irreális. Figyelj rám, te ott a kilencedik sor hatos székén, de remélem, hogy nem fogsz megszólalni.

Más cikkben írtam, hogy szakma szerint a pszichodinamikusság valami olyasmit jelent, hogy kialakítunk egy kötődési mintát, s azt a kötődési mintát hordozzuk, visszük mindenki felé. A minta bennünk van, s a személy, akihez kötődhetünk, változik. Terápiában ezen kötődési minták kiigazításán dolgozunk, ha kiigazítandó.

A kötődni képtelen ember belső káoszán valahogyan uralkodni kell. A bizonytalanság, kitettség, káosz fenyegetése ellen jó egy guru, aki megmondja, aki tudja, aki dönt helyettünk (milyen a jó nő, milyen a jó férfi, hogy kell viselkednie egy anyának, apának). Eligazítanak a világban, útmutatót adnak, s ez a biztonság és bizalom illúzióját kelti.

Rendnek kell lennie, de hogy mi a rend, valaki más mondja meg, a guru iránti rajongó nem alakíthat ki saját rendet, mert erre képtelen.

Ez a fajta biztonság illúzió. A személyesről nem lehet lemondani, át kell élni a pillanatot, teljességre vágyunk. Amikor intim kapcsolatot élünk át, kockázatot vállalunk. Megosztjuk, odaadjuk magunkat, drága időnket, kiszolgáltatjuk magunkat, odaadjuk, amink van, a legdrágábbat, s ha azt mondják, nem kell, értéktelen, rossz, pocsék, csúnya, nem tudok veled lenni, maradj magadnak, sokan összeomolhatnak.

A reális intim kapcsolatok fontos része az önfeltárás. Megmutatom, ez vagyok, itt és így alakultam, így fejlődtem, testet és lelket viszek bele. Kockázatos, félelmetes lehet, mert az intimitás az énhatárok kitolásával az önfeladás egy formája is. Vigyázni kell. Én vigyázok rád és te vigyázol rám.

A terápiákban évekbe telik az, hogy mindentől függetlenül elfogadjuk és szeressük akik vagyunk, s azt, hogy párhuzamosan azzal, hogy átéljük és megértjük, jogos dolgokra vágyunk vagy vágytunk (biztonságra, törődésre, nevetésre, tükrözésre, hogy megtanuljuk, kik vagyunk, hogy tévedhessünk), egy idő után egy nyitás következik. Meggyászolása a veszteségeknek. Elengedés és megbocsátás, tudomásul vétel.

Egy olyan bizalmi állapot, ami belülről irányított.

Guruval ez már nem megy.